2014. április 9., szerda

Üvöltő Szenvedély - 21.fejezet /Részlet/



   "– Tudod, - szólalt meg a férfi. Ezzel felkeltette a figyelmemet, ugyanis eddig csak kérdezett és ütött, ha nem kapott választ. Ez volt minden. Azonban ez most megváltozott. Feszülten figyeltem. – Most már nem kell mondanod semmit, nem fogunk semmiről sem tovább faggatni, ugyanis akadt jobb forrásunk is nálad. Inkább megkérdezzük a barátaidat, személyesen.
   Ereimben egy pillanat alatt megfagyott a vér és elfehéredtem. Azonnal nekifeszültem a lábaimnak, mintha csak új erőre kaptam volna úgy próbáltam szabadulni.
   – Mit művelt? – sziszegtem és vicsorogtam.
   – Tudod a telefonod sok hasznos információval szolgált. Beszéltünk is a kis barátaiddal és van is egy jó hírem. – Hatásszünetet tartott, ami pár másodpercig tartott csak, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, majd folytatta – Hamarosan találkozol velük.
   Erre a válaszra számítottam és ettől féltem a legjobban. Vicsorogni és morogni kezdtem. Most tényleg egy vadállatra hasonlítottam inkább sem, mint emberre. Olyanná váltam, amilyennek ezek az emberek láttak."