Üvöltő Szenvedély - 4.fejezet /Részlet/

"Elegem lett. Felkeltem, hogy elmenekülhessek Algernon kutató tekintete elől. De nem sok hely volt ahova mehettem. Természetesen a férfi is felpattant és elém vágott. Megragadta a karom, hogy rá figyeljek. Nem okozott fájdalmat, de nem is volt gyenge a szorítása.

–           Algernon, engedj el.

–           Nem, figyelj ide, tudom, hogy valami bánt. Látom rajtad, és nem értem miért nem mondod el. Azt hittem barátok vagyunk.

Algernon tényleg megbántottnak tűnt. Ajkát szorosan összepréselte egy keskeny vonallá.

–           Azok is vagyunk.

–           Akkor hagyd, hogy segítsek."