"– Gyere be, Iain!
Balthazar ellentmondás nem tűrő
hangja már csak hab volt a tortán. Magamban felsóhajtottam és benyitottam. A szoba
a szokásos rendben volt, semmi sem változott, a férfi is a megszokott helyén ült
a szoba közepén. Nem volt senki rajtunk kívül. Remek. De talán jobb is volt, ha
ennek nem lesz senki a szemtanúja.
Főnököm átható tekintetétől
mindenki kényelmetlenül érezte magát a bőrében, ahogy most én is. Olyan érzés
volt, mintha a vesémbe látna. Kicsit sem kellemes. Most először tapasztaltam
meg ezt a nézés. Sokszor láttam már, ahogy csinálja, de rajtam még sosem
alkalmazta. Furcsa volt.
– Ülj le, fiam.
– Nem lehet – válaszoltam habozás
nélkül."
