Az élvezet hullámai
18 éven aluliak és nem erős idegzetűek számára nagyon nem ajánlott, mivel morbid és provokatív jellegű dolgok is előfordulnak benne. Megértésüket köszönöm. XD
A szerző: Mukyaa(Kinga) XD
Tartalom
1.rész
A harc
Gyönyörű nyári nap volt. A szellő lágyan simogatta a fák lombját. A nap magasan járt az égen, kellemes meleget biztosítva. De ezen a csodálatos napon egy faluban véres harc dúlt. Naraku és a kis csapatunk harcolt egymással. Kivétel nélkül mindegyikük ruhája csupa vér volt, bár nem mind a sajátjuk, mivel a faluban élő lakókat Naraku szellemei kegyetlenül lemészároltak. Miroku, Sango és Kirara a szellemek sorait ritkította, míg Inuyasha és Kagome Narakuval harcolt, Shippo pedig a bokrok mögül szurkolt nekik.
- Most meg halsz, Naraku. – kiáltotta Inuyasha.
- Gyere és próbáld csak meg, te korcs félszellem…Hahaha…Majd meglátjuk ki öl meg kit.
Azzal folytatódott a harc a falusiak tetemei között. Kis csapatunk félretette a szörnyülködést és a gyászt az emberek iránt, most csak a harcra koncentráltak hisz az életük a tét. A levegő megtelt a vér és a bűzlő hús émelyítő szagával, a csata hangjaival. Csapás, csapást követett és egyre elkeseredettebbé vált a harc. Inuyasha több sebből vérzett, neki voltak a legsúlyosabbak a sérülései és ha ez még nem lenne elég kezdett fáradni is.
- Nah, mi van Inuyasha? Fáradunk, fáradunk? Azt hiszem, eljött az ideje, hogy meghalj a barátaiddal egyetemben. – sértegette Naraku, hogy még jobban felingerelje Inuyashát és ezzel hibára ösztökélje.
- Csak szeretnéd, te mocsok, még félholtan is megölnélek.
- Igen? Ne csak a szád, a kezed is járjon.
Inuyasha nekilódult és belevágta a Tessaigát a szellembe, akinek ettől leszakadt a fél karja és cafatokban lógott. A sebből ömlött a vér. Naraku ettől féktelen haragra gerjedt és őrjöngve ordibálni kezdett:
- TE ÁTKOZOTT, NYOMORULT KIS KORCS! EZÉRT DRÁGÁN MEGFIZETSZ! AZT KÍVÁNOD MAJD BÁR NE TETTED VOLNA! MAJD MEGLÁTOD, ODA ÜTÖK, AHOL A LEJOBBAN FÁJ!!!!!!
Naraku az ép kezével behúzott Inuyashának, aki vagy 5 métert repült és egy fának zuhant, ezután Naraku fékevesztett haraggal telt szívvel nekirontott Kagomének. Mirokuék végeztek csaknem mindegyik szellemmel, de így sem voltak képesek időben odaérni Kagoméhoz. A lány ugyan kilőtt egy nyilat a támadója felé, de az könnyedén kitért előle és lecsapott. Kardjával belevágott a lány oldalába, aki felsikított fájdalmában, majd a földre esett. Inuyasha megérezte a lány vérének édes illatát, majd felnézett és jeges rémület kerítette hatalmába.
- Kagome!
Ekkor Naraku Kagomét a nyakánál fogva felemelte.
- Ne aggódj, Inuyasha…Nagyon fájni fog neki!!!!!Lassú és fájdalmas halála lesz. Kiszorítom belőle az utolsó lélegzetet is.
- Inu…yasha.
- AZONNAL ENGEDD EL!!
Naraku gúnyos mosolyra húzta a száját és még jobban elkezdte szorítani a miko nyakát. Inuyasha erős fájdalmai ellenére, felpattant és rohanni kezdett Kagome és Naraku felé. A szellem még mindig nem engedte el a lányt, aki kezdte elveszíteni az eszméletét. Inuyasha odaért és levágta Naraku másik karját, majd egy újabb csapással ismét megvágta. Naraku fülét, farkát behúzva gyáva nyúl módjára elmenekült. Inuyasha azonnal az eszméletlen lány felé fordult, aki a földön feküdt, majd az ölébe vette és szólongatni kezdte:
- Kagome!Kagome! Ébredj, Kagome!
- I…Inu…yasha
- Itt vagyok! Már biztonságban vagy. Minden rendben lesz. Elviszlek Kaede anyóhoz.
A lány bólintott majd elájult. Inuyasha felállt Kagomét a karjaiban tartva miközben ruháját áztatta mind a saját mind a lány vére. Ez nagyon megrémítette. Sietni akart, de azért barátaiért is aggódott így feléjük fordult.
- Miroku, Sango, Shippo jól vagytok?
Azzal az említettek Inuyashára néztek és Shippo kiugrott a bokorból ahonnan eddig szemlélte az eseményeket.
- Mi jól vagyunk. Nem sérültünk meg súlyosan csak pár karcolás van rajtunk, menj Kaede anyóhoz, mi eltemetjük a halottakat és utána utánatok megyünk. – mondta a szerzetes-Shippo neked is segítened kell nekünk.
- Rendben.
Azzal Inuyasha otthagyva a többieket már rohant is az anyóhoz. Mire odaért teljesen kimerült, de nem törődött vele berohant a kunyhóba majd letette a lányt a döbbent Kaede elé és annyit mondott, hogy segítsen a lánynak, majd a vérveszteségtől elájult.
***
Eközben Mirokuék elszörnyedve nézték Naraku és a szellemek pusztítását a faluban, amit a csata hevében igyekeztek nem figyelembe venni. Vértócsák mindenütt. A Halál szagát érezni lehetet a levegőben. Leszakadt végtagok, letépett fejek, kibelezett testek hevertek mindenhol. Sango öklendezni kezdett a látványtól, bár nem egy két csatateret látott már, de ez még neki is sok volt. Miroku magához ölelte és simogatni kezdte a fejét, hogy némiképp megnyugtassa a lányt.
- Semmi baj. Temessük el a halottakat, hogy minél előbb Inuyasha és Kagome után mehessünk.
- Rendben.
Azzal nekiláttak az ásásnak.
***
Inuyasha 3 nappal később tért magához Kaede kunyhójában, ahol barátai már aggódtak érte. Sebei nagyjából begyógyultak, de nem törődött velük azonnal a szerelme vélhető helye felé szegezte tekintetét. Kagome testét takaró fedte és még aludt. Nyakán kék, zöld foltok éktelenkedtek. A hanyou aggódva megkérdezte:
- Hogy van?
- Rendbe jön, bár elég súlyosak a sérülései. Körülbelül még 1 hétig lábadozik. Eddig még nem ébredt fel. Álmában a te nevedet suttogja, Inuyasha. A lázát már levittük, szóval nem kell aggódni, már csak pihennie kell.
A félszellem bólintott és kicsit megnyugodott, bár bűntudata támadt, mert nem tudta megvédeni a lányt.
***
2.rész
A felépülés
Teltek a napok. Inuyasha teljesen felépült, Kagome pedig még lábadozott. Mindenki amiben csak tudott segített a lánynak, főleg Inuyasha vigyázott rá óvó szemeivel. A többiek Kagoméval egyetemben kicsit furcsállotta a dolgot, de a lány élvezte a figyelmet, a kedves szavakat…Lassan letelt az egy hét és Kagome teljesen felépült. Azonban Inuyasha egy pillanatra sem hagyta „őrizetlenül” a lányt, fél szemét mindig rajta tartotta…Mikor a karjaiban tartotta a vérző lányt, mikor vére keveredett az övével a kimonóján, mikor Naraku a lány torkát szorította és a szerelme szenvedő arckifejezése mikor a nevét kimondva kért segítséget….Ezek az emlékek kitörölhetetlenül belevésődtek Inuyasha emlékezetébe, teljesen megváltoztatva a gondolkodás módját. Ráébredt mennyire szereti a lányt, nem tud nélküle élni és egy új érzelem is kezdett testet ölteni a hanyou-ban.
3.rész
Fellángoló vágy, A szerelmesek az élvezet hullámain lovagolva
Csapatunk úgy döntött, hogy még egy ideig Kaede falujában marad. Mindenki megdöbbent, hogy Inuyasha vetette fel az ötletet, de kapva-kaptak az alkalmon s mindenki beleegyezett. Úgy este felé Kagome és Sango elmentek fürödni a közeli tóhoz és beszélgetni kezdtek:
- Te Kagome, nem gondolod, hogy Inuyasha furcsán viselkedik mióta legutóbb összecsaptunk Narakuval és súlyosan megsérültél?
- De igen. Nekem is feltűnt. El sem megy a közelemből, de nem értem miért.
- Szerintem a csata rádöbbentette, hogy mennyire szeret…
- Ugyan Sango, máskor is megsérültem már.
- Igen, de nem ilyen súlyosan.
- Akkor is. Neki ott van Kikyou…
- Hát a mostani viselkedéséből ítélve nem ő jár a fejében, hanem te.
- Gondolod?
- Ühümm..
- Jó lenne ha igazad lenne. – mondta a miko majd elpirult.
- Nah, most már menjünk mert még a végén a szerzetes idejön leskelődni.
- Oks…
Felöltöztek, majd visszamentek a fiúkhoz. Rögtön ezután Sango elhívta Mirokut sétálni. Beszélgetni kezdtek miután hallótávolságon kívül kerültek a többiektől.
- Te Miroku, észrevetted Inuyasha furcsa viselkedését?
- Hát persze. Hogyne vettem volna észre. Állandóan Kagome körül sündörög, mint egy jó kis kutya. És nem is veszekednek. Erre még nem volt példa eddig.
- Igen. Össze kéne hozni őket. Holnap menjünk el a szellemirtók falujába, Shippot meg Kaede anyónál hagyjuk, így majd összemelegednek.
- Rendben. De miért szeretnél velem kettesben maradni, Sango? Csak nem……(és elkezdte simogatni Sango fenekét)
- Te perverz szerzetes. Ne merj hozzám érni. Csak miattuk teszem. (azzal hatalmasat lekevert Mirokunak)
***
Másnap reggel Sango és Miroku elindultak a szellemirtók falujába, Shippo Kaede anyónál maradt, Inuyash és Kagome pedig útrakeltek. Már fél napja meneteltek, mikor Kagome megkérte Inuyashát, hogy pihenjenek:
- Kérlek, Inuyasha. Már fél napja csak gyalogolunk. Elfáradtam. Pihenjünk egy kicsit.
- Jaj, Kagome. Alig mentünk valamit…(Kagome kölyök kutya pofival ránéz Inuyashára)
- Jól van, rendben. Pihenjünk.
- Köszönöm, Inuyasha.
Azzal egy puszit nyomott a hanyou arcára. Ettől mindketten elpirultak és hevesebben vert a szívük. Inuyasha különös késztetést érzett. Nem tudta mi ez az érzés, de egyre jobban hatalmába kerítette. Különös késztetést érzett, hogy megérintse a vele szemben álló lányt, hogy simogassa és legnagyobb meglepetésére, hogy megcsókolja. Egyszer csak azon kapta magát, hogy végignéz a lányon és megállapodik a tekintete a száján. Bizsergést érzett az ágyékánál, majd ökölbe szorította a kezét és nagy erőfeszítés árán elnézett a lányról.
- Hozok tűzifát, te addig maradj itt.
- Rendben.
Azzal a félszellem elindult. Lassan sétált, hogy kiszellőztesse a fejét. Hirtelen valami furcsa zajra lett figyelmes. Követte a hang irányát és egy csodálatos látvány tárult a szeme elé.
***
Kagome, miután Inuyasha elment, nekidőlt egy fának. A szíve még mindig hevesen vert és nem értette a félszellem miért bámulta úgy. Mintha fel akarta volna falni a tekintetével. Próbált lehiggadni, lecsukta a szemét és élvezte a fák lombjai között átszűrődő késő délutáni napfényt, mely kellemesen felmelegítette a testét. Pár perc telhetett el, mikor hangokat hallott. Felpattant és meglátta a felé közeledő félszellem körvonalait.
- Kagome. Gyere mutatok valamit, ezt látnod kell, tetszeni fog meglátod.
- Mit szeretnél mutatni?
- Majd meglátod. Gyere már.
Elindultak. Pár percig gyalogolhattak, majd meg is érkeztek. Kagoménak földbe gyökerezett a lába a látványtól. Egy csodálatos vízesés tárult a szeme elé. A vizen megcsillant a nap fénye, lélegzetelállító látványt nyújtva. A vízesés vize egy tóban és egy abból kiinduló békésen csordogáló folyóban folytatta az útját.
- Nah, tetszik?
- Ez…ez káprázatos.
- Mondtam, hogy tetszeni fog.
- Igen. – majd Kagome rámosolygott Inuyashára.
Inuyasha szívét felmelegítette a lány mosolya.
- Akarsz fürödni?
- Hát persze.
- Kagome?
- Tessék?
- Én…én is mehetek? (Kagome döbbent arcot vág)
- Hát..hát persze, ha akarsz.
***
A levetkőzés nem volt egyszerű, mert Kagome nem akarta, hogy Inuyasha meglássa. De végül csak sikerült belemerülniük a kellemesen hűvös vízbe. Eleinte nem tudtak mit csinálni, de Kagome lefröcskölte a gyanútlan félszellemet, aki ezután az akció után úgy nézett ki, mint egy ázott kis kutya.
- Kagome, ezt még visszakapod.
Egy hatalmas vízi csata kerekedett ki. Közben besötétedett és elkezdett hideg lenni a víz, ezért kimentek és tüzet raktak. Csak a tűz ropogását lehetett hallani. Mind Inuyasha, mind Kagome mélyen a gondolataiba merült. Az éjszaka leszálltával a levegő csípős hideg lett és ezt Kagome is megérezte. Közelebb húzódott a tűzhöz, de hirtelen valami hozzáért a hátához. Hátra nézett és Inuyashát látta, amint ráteríti a kimonóját.
- Tessék, vedd ezt fel, nehogy megfázz nekem.
- Köszönöm.
Majd rádőlt Inuyasha vállára, aki a lány mellé ült. Mind a kettőjük arca a vörös szín árnyalatiban pompázott. Mindketten érezték egymás szívverését, a másik közelségét és a fellángoló vágyukat. Inuyasha rájött mi az a fura érzés benne, mely egy ideje nem hagyja nyugodni; a vágy. A mindent elsöprő vágy a mellette ülő lány iránt. Mikor erre rájött alig bírt magával. A hang mely eddig ott motoszkált a fejében, most már üvöltött:
„ITT VAN. A TIÉD. VEDD EL. NE TÖRŐDJ SEMMIVEL. AKAROD ŐT. SZÜKSÉGED VAN RÁ. MAGADNAK AKAROD. CSAK MAGADNAK. SZEREZD MEG.”
Inuyasha észre sem vette mit csinál amíg Kagome meg nem szólalt:
- Inu…yasha. Mit csinálsz?
Ekkor vette észre, hogy a lány hátát simogatja. Nem tudott mit tenni, a lány bőre, a lány illata,a formás idomok vonzották a félszellemet és azt tette amit csatában Soha. Megadta magát. Méghozzá a Vágynak. Egy szó nélkül megcsókolta lányt. Olyan szenvedéllyel és intenzitással, hogy a lánynak esélye sem volt megszólalni, a vasmarkok szorításából pedig még ha akart volna sem tudott volna menekülni. De nem akart. De még mennyire,h hogy nem akart. Visszacsókolt. Addig csókolóztak, míg már kénytelen voltak elválni egymástól, hogy levegőhöz jussanak. Ekkor szólalt meg a hanyou:
- Szeretlek. Akarlak. Azt akarom, hogy csak az enyém légy. Csak az enyém.
Majd elkezdte csókolgatni a lány nyakát.
- Én is szeretlek. A tiéd vagyok. Az teszel velem amit csak akarsz.
Inuyasha csak erre várt. Tovább csókolgatta a lány nyakát miközben keze sebesen gombolta ki a miko blúzát. A lány sem tétlenkedett benyúlt a félszellem inge alá majd levette róla. A fiú miután az utolsó gombbal is végzett elhajította a ruhadarabot, a kimonóját pedig a földre terítette és rádöntötte lányt. Ezután Inuyasha levette Kagome melltartóját, majd kebleit kezdte el csókolgatni, nyalogatni. Végigsimított a lány formás idomain melytől majd megőrült. Amerre csak ajka megérintette a lány bőrét az kipirult és forró tűzben égett. A hanyou bevette a szájába a lány egyik a vágytól megkeményedett mellbimbóját és szívni kezdte. Apró nyögései hallatszottak az éjszakában. Inuyasha miután alapos figyelemben részesítette a melleket lejjebb csúszott a lány hasához csókokkal borítva azt és még lejjebb, ahol lehúzta a lány szoknyáját és bugyiját. Kezével szétfeszítette a combját és azonnal rávetette magát a lány csiklójára. Nyelvével kényesztette Kagomét, két ujjával pedig behatolt a lányba, aki azonnal felnyögött. Addig folytatta, váltogatta a nyelvét és az ujját, míg a lány el nem élvezett. Miután ez megtörtént Kagome felült, Inuyasha ágyékához kapta a kezét és levette a fiú nadrágját. Azonnal a szeme elé tárult a félszellem farka, mely az égnek állt. Felnézett a félszellemre, melynek haján megcsillant a hold csodálatos fénye és szeméből mérhetetlen vágyat lehetett kiolvasni, melyben a lány szívesen elmerült. Ezután Kagome figyelmét újra a fiú erekciójára irányította és a szájába vette. Szopni kezdte, míg keze fel-le járt a hatalmas nemiszerven. Addig folytatta, míg nem Inuyasha üvöltése nem hallatszott és meg nem érezte az édes nektárt a szájában. A félszellem nem bírta tovább ledöntötte a lányt és azonnal belé hatolt. Kagome felsikoltott fájdalmában, de ez a fájdalom pillanatok alatt elmúlt miután a fiú mozogni kezdett benne. Átvette a helyét az élvezet. Nyögések és sikolyok hangja hallatszott az éjszakában. Inuyasha gyors iramot diktált így gyorsan elélveztek, de nem hagyta abba. Újra és újra a magáévá tette. Majd felült, magára rántotta a lányt és duzzadó erekciójára ültette. Kagome fel-alá mozgott miközben érezte, hogy mindjárt a csúcsra jut. Beleharapott Inuyasha fülébe, hogy elnyomja a rátörni készülő sikolyt, de ez csak még jobban fokozta az élvezetét, vágyát a fiú iránt. Majd ismét elélveztek.
Egész éjszakán át szenvedélyesen szeretkeztek a hold fényében fürödve. Nem törődtek semmivel, nem éreztek semmit a vágyon kívül. Mikor elfáradtak Inuyasha Kagome mellé feküdt, aki ráhajtotta a fejét a fiú vállára. Tudták egy új fejezet kezdődik az életükben, majd a kimerültségtől elaludtak, álmukban ott folytatva ahol abba hagyták.
The end
A folytatás az olvasóra van bízva…… XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése