" – Ahhoz neked semmi közöd!
Nem akartam sokáig egyedül
maradni a férfival, úgyhogy menekülőre fogtam és elindultam az ajtó felé. Sebastian
azonban egy tapodtat sem mozdult, de ez nem igazán zavart. Úgy gondoltam, hogy
majd félrelököm, ha kell, de nekem ki kell jutnom innen. Egyszerűen azok után
már nem voltam képes vele együtt lenni, miután olyan érzéketlen volt, azok
után, amilyen szenvedélyesen egymásnak estünk.
Reméltem, hogy nem azért jött
ide, mert követett, hanem csak valami rossz vicc, vagy véletlen folytán keveredett
pont ugyanoda, mint én. Nagyon, nagyon imádkoztam ezért, de persze mint mindenben,
ebben sem volt szerencsém.
Ahelyett, hogy odébb állt volt Sebastian
mikor mellé értem egy hirtelen mozdulattal elkapta a karom és a falhoz vágott. Annyira
meglepődtem, hogy nem volt időm reagálni és minden levegő kiszaladt a tüdőmből.
Teljesen megdöbbentem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése