Vérfarkasok éjszakája sorozat - Üvöltő Fájdalom - 29.fejezet

                          29. fejezet

Iain belépett a kis házba, én pedig követtem. Vlad egy széken ült, szemben az ajtóval. Mögötte volt az asztal és a helyiségben volt még néhány berendezési tárgy. Hasonlított Balthazar kunyhójára, de a levegőben érződött valami. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan, ami nyugtalanított.
–     Én a helyetekben nem tenném. – Vlad a fejével a kezem felé biccentett. Ott volt a fegyverem, de a kezem a hátam mögött volt. Ez lehetetlen.
–     Mégis, hogy…? – tettem fel a kérdést, de ő csak mosolygott rajta.
–     A szél messze elhozza a változás szagát. Már vártam rátok.
Sokkal óvatosabbnak kellett volna lennem. Körültekintőbbnek. Óriási hiba volt ez. Nem a szobát kellett volna felmérnem, hanem a férfit. A testtartását. Laza volt, de mégis volt benne valami fenyegető. De már késő volt. Mindkét keze, mely eddig a támlán nyugodott, most villámgyorsan kapott a fegyverei után. Szinte nem is volt időm reagálni. Épphogy el tudtam hajolni a kés elől, ami belefúródott az ajtóba mögöttem, fejmagasságba.
Lőttem, de nem talált. Iain Vlad felé mozdult, de a férfi már talpon is volt. Egy pillanat alatt egymásnak estek. Nem változtak át, mert így is túl kicsi volt a tér, még emberi alakjukban is. Ennek következtében drasztikusan megváltozott a berendezés. Az asztal egy pillanat alatt ripityára tört a székekkel együtt.
Nem tudtam csak úgy bekapcsolódni a harcba. Olyan gyorsan mozogtak és annyi csapást mértek egymásra, hogy félő volt, engem találnak el, ha megpróbálok segíteni Iainnak. Ahogy figyeltem a jelenetet rá kellett jönnöm, hogy Iainnak igaza volt. Vlad rettentő erős volt, és egyedül talán tényleg nem lenne esélyem ellene. Olyan szintre fejlesztette az erejét, hogy az már félelmetes volt. Ütései halálosan pontosak voltak, és ha Iain nem lett volna annyira jó, már biztosan kapott volna egy végzetes csapást. De így sem kerülhette el a kisebb sérüléseket.
Egyik pillanatban elveszítette az egyensúlyát és vége is volt. Vlad akkora ütést mért rá, hogy hátraesett, egyenesen a falnak, majd a földre rogyott.
Vlad ezután felém fordult. Nem is késlekedtem, azonnal nekirontottam. A pisztolyomat eltettem, helyette pedig előhúztam két kisebb tőröm az ő kardja ellenében. Amikor le akart rám csapni mindkét tőrt használnom kellett, hogy megállítsam őt. Rettentően erős volt, így nehezemre esett visszatartanom.
–     Nem is akarod tudni, hogy ki vagyok és miért jöttem?
Ez a lélegzetvételnyi pillanatom volt arra, hogy jobban szemügyre vegyem a férfit. Fekete haja félig eltakarta felemás szemét. Az egyik szeme barna volt, a másik pedig szürke. Valamiért hátborzongató kombinációt alkottak így együtt. Vagy talán csak a férfi személyisége, vagy a szeméből tükröződő teljes üresség hatot rám így?
–     Azt, hogy miért jöttél, már tudom. Hogy ki vagy? Az nem érdekel.
Olyan hűvös, rideg volt a hangja, hogy még én is összerezzentem. Ezután nem beszélt többet hozzám. Csak újabb és újabb csapásokat mért rám. Kezdtem elfáradni és nem tudtam felülkerekedni rajta. Ez felborzolta a kedélyeimet, de kordában tartottam a dühöm és frusztrációm. Harcban nem volt helye érzéseknek.
A figyelmem egy pillanatra elkalandozott, mikor meghallottam Iain nyögését, ahogy magához tért a hatalmas ütéstől. Több se kellett Vladnak. Azonnal, jó harcos módjára kihasználta a lehetőséget és kiütötte az egyik kezemből a tőröm. A másikból csak a gyors reakcióm miatt nem sikerült neki.
–     Ügyes.
–     Köszönöm – mosolyodtam el fagyosan.
A következő csapását már nem lettem volna képes egy tőrrel kivédeni, de arra nem volt időm, hogy a kardomat előhúzzam. Nem hagyta. Új tervet kellett kitalálnom. Valahogy el kellett távolodnom a közeléből. Ezért hátraugrottam kézenállásba, majd jó erősen ellöktem magam a talajtól és már újra talpon is voltam. Mindez egy pillanat alatt hajtottam végre és a tőr még mindig a kezemben volt, de Vlad mindenre számított. Újabb kést dobott felém és nem volt más választásom, el kellett ugranom, de azonnal előttem is termett. Rettentő gyors volt. Fel volt készülve mindenre, és szinte olyan volt, mintha előre látná minden mozdulatomat.
Félelmetes.
Nem tudtam kitérni. Túl közel volt. Kardja megállíthatatlanul közeledett felém. De az utolsó pillanatban Vlad keze megcsúszott, és a szívem helyett a vállamba fúródott. Felszisszentem, majd Vlad mögé néztem. Iain állt ott és hátulról szorította a férfi kezét.
–     Tudtam, hogy egyszer ellenem fordultok, Iain.
–     Azon csodálkoznék, ha ez meglepett volna.
Vlad elvigyorodott. De ez tipikus, cinikus, lenéző mosoly volt. Azt jelentette, tervez valamit. De valahogy ezzel most nem tudtam foglalkozni, miközben a kard még mindig a vállamban volt. Fájt, rettentően, de ezt nem mutattam ki.
Iain, mivel Vlad nem tett semmit, erővel hátrahúzta annak kezét, ezzel a kardot is sikerült kihúznia belőlem. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, és mivel a kardot kihúzták hamar ömleni kezdett a vér a vállamból. Odakaptam a kezem, de ez természetesen nem állította meg a vérzést. A vérem illata egy pillanat alatt megtöltötte a levegőt, de egyikünk sem törődött vele.
Iain nem vesztegette az időt, nem engedte el a férfi karját és így sebezhetővé tette. Vlad azonnal felismerte ezt. Iain hiába próbálta elhúzni a közelemből, a férfi villámgyorsan a szabad kezébe vette az elrejtett pisztolyát, majd a fejemnek szegezte. Farkas szemet nézett velem.
–     Iain, azt hiszem én kerültem előnybe. Engedj el szépen. Te pedig – szólt hozzám –, ne mozdulj.
Nem örültem túlzottan a helyzetnek. Egy fejlövésbe még én is belehaltam volna. Bármelyik vérfarkas. És ahogy azokba a felemás szemekbe néztem biztos voltam, hogy habozás nélkül képes lenne meghúzni a ravaszt. Sajnálat és szánalom nélkül. Törtem az agyam, mivel miattam kerültünk ilyen helyzetbe.
Eszembe jutott egy őrült terv. Kockázatos volt, de talán épp ezért lehet sikeres. Behunytam a szemem és leengedtem a kezem a vállamról. Iain épp akkor engedte el Vladot, mikor az én szemem felpattant, villámgyorsan megragadtam a pisztoly csövét és elrántottam Vlad jobb kezével együtt, el a fejem elől. Közben a fejemet is döntöttem, hogy minél előbb kitérjek a lövedék útjából.
Gyilkos dühöt éreztem, és a tervem sikerült. Bár Vladnak sikerült elsütnie a fegyvert, a golyó fülsüketítő hanggal süvített el közvetlen a fülem mellett. Nem sokon múlott, hogy nem sikerült kitérnem a lövedék elől.
Szerencsémre Iain is azonnal felmérte a helyzetet. Keze azonnal mozgásba lendült és kardja már egy pillanat alatt átszúrta a bőrt. Vladnak még kettőnk ellen is nagy esélye volt, de azzal nem számolt, hogy engem nem érdekel élek-e vagy halok. Ez végzetes hibának bizonyult.
Vlad még a szívében egy karddal is nyugodtan nézett rám. Köhögött egyet, és a szája sarkából vér szivárgott. Nem nyögött fel, nem szidott minket, nem siránkozott. Igazi vérfarkas módjára fogadta a halált. Utolsó pillantása is ridegséget tükrözött, majd mikor a szíve az utolsó, gyenge dobbanás után megállt, fennakadt a szeme, majd holtan rogyott elém.
Pár pillanatig néztem a halott kívülállót, majd Iainra emeltem a tekintetem.
–     Azt hiszem, akkor végeztünk is.




Felkaptam Nataliet és az ágyhoz vittem. Alig bírtam magammal. A lányt az ágyra dobtam, majd egy mozdulattal letéptem magamról a felsőm. Heves szenvedély kerített hatalmába, égető vágy zubogott végig az ereimen. Farkam szabadulásért könyörgött.
Mivel Natalie nem ellenkezett, levettem róla a köntösét. Nem viselt alatta semmit, ezért feltárult előttem a lány meztelensége. Felnyögtem a látványtól.
Natalie hullámos, barna haja szétterült az ágyon. Bársonyos bőre arra késztetett, hogy nyelvemmel mindenhol bebarangoljam a testét. Telt melle és kemény mellbimbója kényeztetésért kiáltott, ajka csókra áhítozott. Ez a lány a férfiak elcsábítására teremtetett. Nem bírtam neki ellenállni.
Miközben csodáltam Natalie bűnre csábító testét, a lány felült, végigsimított a mellkasomon, majd elkezdte kicsatolni az övem, kigombolta a nadrágomat és lerángatta rólam én pedig kiléptem belőle. Egy pillanatra meglepődtem attól, hogy Natalie mire készül, de zavarom hamar elillant.
Natalie végigmérte méreteim én pedig büszkén álltam előtte. Hagytam, hogy addig csodáljon, amíg csak akar. Ő azonban nemcsak felmérni akarta adottságaim, biztos kézzel és habozás nélkül kinyúlt és megsimogatott. Ahogy keze közrefogta a férfiasságom, és föl-le mozgott, behunytam a szemem a gyönyörömben. Még soha egyetlen nő sem okozott nekem ilyen extázist, amit most éreztem. És még nem is jutottam el a csúcsra. Akaratlanul felmordultam mikor Natalie mutatóujjával végigsimított a makkomon. Nem tudtam meddig bírom még, ha a lány így folytatja.
Kinyitottam a szemem és lenéztem Nataliera, mivel abbahagyta a tevékenységét. Felnézett rám azokkal az idéző zöldes-kék szemekkel, majd kínzó lassúsággal – engem még jobban ingerelve – a szájába vette a péniszem. Minden izmom megrándult, amikor megéreztem magamon a nyelvét. Az édes kínzás hatására már eljutottam arra a pontra, hogy ha Natalie nem hagyja abba azonnal, akkor menten elélvezem. Azonban nem terveztem, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik, ezért kiszabadítottam magam és Nataliet újra visszataszítottam az ágyra.
–     Most én jövök, cicám.
Fölé kerekedtem és az ágyhoz szegeztem. Natalie mindkét kezét lefogtam a feje felett, bár erre nem lett volna szükség, mivel a lány egyáltalán nem ellenkezett. Arca ragyogott, féloldalas mosoly játszott a szája sarkában. Nem bírtam megállni, hogy meg ne csókoljam. A kezem közben bebarangolta a testét. Végigsimítottam a combjától egészen a melléig. Natalie megremegett az érintésem nyomán.
–     Játszani akarsz, nagyfiú? – kérdezte rekedten Natalie két csók között.
Elmosolyodtam a becenév hallatán.
–     Játszani? – Kissé felemelkedtem és lenéztem Natalie telt ajkára, majd a tekintetem lejjebb siklott a mellére. – Ó, igen. Játszunk.
Natalie felnevetett és kihasználva figyelmem lankadását, kiszabadította a kezét a szorításomból. Átkulcsolta őket a nyakamon, és nem engedett eltávolodni. De nem is állt szándékomban ilyen ostobaságot elkövetni.
Gyors csókot leheltem az ajkára, majd lejjebb csúsztam, hogy kiemelt figyelmet szenteljek Natalie mellének, de ő nem engedte.
–     Marek, kérlek. Ne húzd tovább az időt. Nem bírom már tovább. Azt akarom, hogy bennem légy.
Nagy volt a kísértés, hogy szót fogadjak, de meg akartam ízlelni Nataliet. Nem akartam elsietni a beteljesedést. De láthatóan a lány nagyon türelmetlen volt. Én pedig nem tudtam nemet mondani neki. Később is lesz alkalmam kiélvezni a lány bájait.
Térdemmel szélesre nyitottam Natalie lábát, majd egyetlen lökéssel tövig hatoltam. Egyszerre nyögtünk fel az élvezettől. Belecsókoltam Natalie nyakába, majd először lassú, végül pedig egyre gyorsabb iramot diktáltam. Ziláltunk, testünk egyként mozgott, összeolvadtunk. Még sosem éreztem ilyen beteljesülést. Az orgazmus csodálatos hulláma először Nataliet, majd engem is utolért. Ő a nevemet kiáltotta, én pedig felmordultam. Extázisom közepén megállíthatatlan késztetést éreztem, hogy megjelöljem Nataliet magamnak. Nem álltam ellen ennek az elemi ösztönnek.




Mire észbe kaptam a történtek után, már egy kis házikóban találtam magam Iainnal és Safirával. A lány épp a sebemet látta el, míg a férfi az ablakon nézett kifelé. Merev testtartással állt és úgy tűnt a kinti tájat kémleli, de biztos voltam benne, hogy minden idegszálával ránk figyel.
Felszisszentem, mikor Safira egy kicsit jobban megszorította a kötést, mint kellett volna.
–     Sajnálom – szabadkozott.
–     Semmi baj.
–     Mesélnél a nővéremről?
Safira eddig viszonylag csendben volt, bár látszott rajta, hogy ezernyi kérdést tenne fel nekem. Úgy tűnik eddig bírta. Bár meg tudtam érteni őt.
–     Nem tudok sokat mondani róla. Nemrég találkoztam vele és… nem jöttünk ki túl jól – vallottam be.
Visszaemlékeztem a harcomra Mayával és arra, ahogy beszéltem vele. Nem bántam meg, most is pontosan ugyanúgy viselkedtem volna, de ezt nem akartam elmondani Safirának. Merengésemből a lány hideg keze ébresztett fel. A kabátom, a pulcsim és a pólóm is ott pihent mellettem. Egy melltartóban voltam csak, és Safira keze igen hideg volt. Összerezzentem.
–     Sajnálom – ismételte a lány.
–     Mondtam már, hogy semmi baj. Én voltam ügyetlen, mert hagytam, hogy megsérüljek.
Safira bólintott és folytatta a sebem ellátását. Iain nem fordult erre, tiszteletben tartotta az illemet és hiányos öltözékemet.
–     Amúgy is a nővéred úton van ide, ő majd mindent elmesél neked.
Safira elmosolyodott. Ragyogott a szeme és csodáltam a lelkesedését. A szeretetét a nővérei ránt, akiről nem is tud semmit. Örültem, hogy sikerült megmenteni őt, még ha ehhez egy sérülést kellett is kapnom.
Eszembe jutott a férfi, akitől meg kellett mentenem Safirát. Elgondolkodtam. Iainnak igaza volt. Egyedül nem lettem volna képes legyőzni Vladot. Iainnak kellett megmentenie. Ez felettébb zavart. Nem szoktam hozzá, hogy egyedül ne legyek képes megoldani valamit, úgyhogy most csalódott voltam. Eszembe jutott a pillanat, mikor megpillantottam Vlad mögött a férfit. Nem is tudtam mit kellene gondolnom erről a helyzetről. Arról, ami történt. De talán mindegy is volt. Elvégeztem a feladatot, amit rám bíztak. Safira életben, épségben és biztonságban volt.
–     Kész is.
Megijedtem Safira hangjától. Észre sem vettem, hogy végzett.
–     Köszönöm.
–    Nincs mit. – Safira bizonytalanul rám, majd Iainra nézett, aki még mindig háttal állt nekünk. – Azt hiszem, hogy megyek.
–     Nem szükséges.
–     De igen, beszélnem kell a vezetőnkkel.
–     Rendben.
Safira mosollyal az arcán felállt és kisétált a kunyhóból, én pedig egyedül maradtam Iainnal.