Prológus
Újra a kunyhóban találtam magam. Álmodtam. Megint újraéltem az ott történteket.
– Semmi szükségem segítségre! – csattantam fel, mikor Iain letérdelt elém.
Túlságosan zavarba ejtő volt a helyzet, még inkább dühítő, mivel a férfi most is közömbösnek, kimértnek tűnt. Az arcáról semmi érzelmet nem lehetett leolvasni, de még a szeméből sem voltam képes kiolvasni semmit. Utáltam a kiismerhetetlen férfiakat. És még inkább utáltam, hogy nem Dastan az, aki most előttem térdelt.
A francba már!
– Vedd le a pólód.
– A nagy francokat!
Felugrottam és szinte menekültem Iain közeléből. Nem ez volt a legjobb alkalom, hogy vele is harcoljak. Csak egyedül akartam maradni. Odasiettem az asztalhoz, de mire odaértem már csillagokat láttam. Megkapaszkodtam az asztalban, mert nem tudtam volna nélküle talpon maradni.
– Annabell.
Megborzongtam. Most először hallottam bármiféle gyengéd hangot ettől a mindig higgadt férfitól. A hangja olyan… nem tudnám megfogalmazni milyen volt. A testemben mintha egy elektromos szikra keletkezett volna.
Megijedtem. Nem ettől a férfitől vártam vigaszt. Én nem akartam ilyen gyenge lenni.
– Menj el.
– El kell látni a sebed – Iain nem tágított.
Egyre csak közelebb jött és ezzel párhuzamosan nőtt bennem a feszültség. Ellentétes érzések és a fájdalom együttese kezdett túl sok lenni. Túl sok minden halmozódott fel bennem. Nem bírtam már. Csak egyedül kellett lennem. Farkassá változnom. Méghozzá most.
– Azt mondtam, menj el.
Iain nem hallgatott rám. Amikor túl közel ért és én veszélyben éreztem magam, – mert ennek a férfinak a közelében mindig úgy éreztem magam – kirobbantam. Nekiugrottam, ennek következtében a férfi leejtette az elsősegélyládát. Muszáj volt elengednie, ha nem akarta, hogy súlyos sérüléseket okozzak neki.
Gyors és gyakorlott mozdulattal elkapta a karom és lefogott. Nem voltam képes kiszabadulni. Sérült vállal nem. Vagyis talán mégis. A sérült kezemet nem fogta olyan erősen. Nem akart fájdalmat okozni. Bolond. Egy ügyes mozdulattal kiszabadítottam a csuklóm és megpofoztam.
A mozdulatom mindkettőnket meglepett. Nem szoktam megpofozni senki. Soha. Az nem illett az én harcstílusomhoz. Mindig is azt képzeltem, hogy az a gyenge nőknek való, akik mást nem tudnak tenni egy férfi ellen, erre tessék. most úgy éreztem, én sem tudok tenni semmi mást.
Iain rezzenéstelen arccal fogadta az ütésem. Nem ütött vissza, nem tett semmit egy ideig. Csak nézett engem. Rettentően idegesítőnek találtam ezt. Legalább mondott volna valamit. Akármit. De nem. Ő csak hallgatott, mint a sír.
Köztem elengedte a másik kezem. Fél lépés távolságra álltunk egymástól. Túl közel. Épp mikor elhatároztam, hogy kihátrálok a helyzetből, akkor kapott el. Jobb kezével elkapta a derekam és magához vont. Mellem kemény mellkasának ütődött, alsó testem hozzányomódott az övéhez. Csak a ruháink választottak el minket.
A meglepetéstől megszólalni sem tudtam. Az agyam leblokkolt és hibajelzést adott le. Egyszerűen nem tudtam cselekedni, gondolkodni. Mindenre számítottam csak erre nem és idegesítő módon egyszerűen nem tudtam normálisan reagálni ennek a férfinak a közelében. Teljesen felzaklatott. Kizökkentett magamra erőltetett nyugalmamból, melyet oly nehezen voltam képes fenntartani. Ekkor csapott le az ajkaimra. Ebben a gyenge pillanatomban, mikor nem tudtam, hogy ellenálljak, avagy hagyjam e, hogy megtegye.
Gyengéd volt és kissé bizonytalan, ugyanakkor követelő. Mintha elvárta volna, hogy viszonozzam, hogy behódoljak. Addig a pillanatig fel sem fogtam, hogy átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam, míg a csók el nem mélyült és a nyelve behatolt a számba az enyémet keresve. Úgy húzódtam el tőle, mintha megégetett volna.
Mégis mit művelek?!
– Eressz el!
– Nem. Tudni akarom.
Nem értettem mire céloz, de sejtettem. De ennek még a lehetőségét is elvetettem.
Amikor újra el akart kapni, hogy újra megcsókoljon egyszerűen újra megpofoztam. Annyi mérget, haragot és gyűlöletet sűrítettem a szavaimba amennyit csak tudtam.
– Tűnj innen! Látni sem akarlak!
A férfi szó nélkül távozott. De nem is kellett mondania semmit. A tekintete mindent elárult.
Ááááá...
VálaszTörlésMikor lesz a kövii ??? :DD
Nagyon jól kezdődik,állati kiváncsivá tettél,mint szinte mindíg. :)
Mostmár csak az érdekel,hogy Iain mire gondol.
Na meg,hogy mivan a többiekkel. :)
Nagyon várom a következőt,de azért előtte szóbelizz le :)
Szia!
VálaszTörlésMindig megmosolyogtatnak a kommentjeid. :D
Örülök, hogy fel tudtalak csigázni, én is kivi leszek mit sütök ki belőle, ugyanis még nem állt össze teljesen a kép a fejemben, főleg a vége, úgyhogy az még nekem is új lesz. :P Úgyhogy én is várom, főleg, hogy túl legyek a szóbelin.