"Egy halk káromkodással vettem tudomásul, hogy Safira megint a közelemben volt. A kastély folyosóján lézengtem, amikor befordultam egy sarkon és szó szerint belefutottam a lányba. Majdnem sikerült is feldöntenem, de reflexszerűen elkaptam a karját és megtartottam, nehogy elessen.
– Köszönöm. – hebegte a lány,
láthatóan még mindig meglepetten a hirtelen találkozástól.
Igazából az én hibám volt, hogy majdnem feldöntöttem, mivel
annyira ideges voltam, hogy nem figyeltem a környezetemre és csak járkáltam
fel-alá, de ezt be nem ismertem volna neki.
Ahogy ott álltunk hirtelen megcsapott Safira nőies illata és
közelsége, amire a testem szinten azonnal reagált, amitől legszívesebben újra
elkáromkodtam volna magam. Még mindig nem engedtem el a karját, de ahogy a lány
felnézett rám azonnal tudatában voltam a bőre érintésének és úgy engedtem el, mintha
megégette volna a kezem. Még hátráltam is egy lépést, hátha ez a távolság majd
elég lesz a nő ellen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése