13.
fejezet
Elég ideges voltam. Még folytak az előkészületek az
indulásra és Algernon úgy döntött nem indulunk el, amíg a kívülálló nem jelentkezik. Ez számomra maga volt a kínszenvedés. A
semmittevés megőrjített és hiába igyekeztem elkerülni egy bizonyos személyt
mindig összefutottam vele, ahogy most is.
Egy halk káromkodással vettem tudomásul, hogy Safira megint
a közelemben volt. A kastély folyosóján lézengtem, amikor befordultam egy
sarkon és szó szerint belefutottam a lányba. Majdnem sikerült is feldöntenem,
de reflexszerűen elkaptam a karját és megtartottam, nehogy elessen.
– Köszönöm. – hebegte a lány,
láthatóan még mindig meglepetten a hirtelen találkozástól.
Igazából az én hibám volt, hogy majdnem feldöntöttem, mivel
annyira ideges voltam, hogy nem figyeltem a környezetemre és csak járkáltam
fel-alá, de ezt be nem ismertem volna neki.
Ahogy ott álltunk hirtelen megcsapott Safira nőies illata és
közelsége, amire a testem szinten azonnal reagált, amitől legszívesebben újra
elkáromkodtam volna magam. Még mindig nem engedtem el a karját, de ahogy a lány
felnézett rám azonnal tudatában voltam a bőre érintésének és úgy engedtem el,
mintha megégette volna a kezem. Még hátráltam is egy lépést, hátha ez a
távolság majd elég lesz a nő ellen.
Láthatóan Safira is észrevette a reakcióm, mert hirtelen
elfelhősödött a szeme. Dühös volt, ami számomra jobb volt, mintha úgy nézne
rám, mint az előbb. De még így is úgy éreztem, hogy vibrál közöttünk a levegő,
aminek az okát nem tudtam, de szívesen megszüntettem volna.
Fogalmam sem volt miért feszült pattanásig minden izmom,
hogy miért élesedtek ki az érzékeim mikor ez a lány is jelen volt. az ő
személye teljesen megzavart és felkavart, sőt arra késztetett, hogy meneküljek
előle, ugyanakkor provokálni is akartam.
Ezt tettem most is, amikor kinyitottam a szám. Valószínűleg
ezért hagyta el ez a mondat a számat. Csak kicsúszott belőlem, ami még engem is
meglepett kicsit. Sosem szoktam ellenséges lenni, de most…
– Miért nem nézel a lábad elé?!
A lány ezúttal szúrós szemmel nézett rám, de úgy tűnt nem
vette fel a csípős megjegyzésem, pedig jó lett volna összeveszni a nővel, mert
akkor valószínűleg önként és dalolva megpróbált volna elkerülni. Persze ez túl
szép is lett volna, nem igaz?
– Te futottál belém és löktél fel, nem pedig fordítva.
Safira hangja határozottan csengett, néma harag is vegyült
belé, mégsem mutatta ki és nem is menekült el, ami rossz hírt volt számomra.
Akkor nekem kell ott hagynom.
Anélkül, hogy magyarázkodtam vagy bocsánatot kértem volna
elsétáltam a nő mellett. Nem állt szándékomban sem megállni, se pedig
hátranézni pedig nagyon kíváncsi voltam milyen arcot vág arra, hogy csak úgy
szó nélkül elmegyek, de a nő nem hagyta annyiban. Megragadta a karom és
kényszerített, hogy megálljak. Csak akkor mehettem volna tovább, ha
kiszabadítom a kezem, de Safira olyan erősen kapaszkodott bele, hogy csakis
akkor sikerült volna, ha közben bántom, amit pedig sosem tettem volna.
Hihetetlen ez a lány.
– Nem mész sehova! Így nem!
Halványan elmosolyodtam. Szerencsére ezt a mosolyt a lány
nem láthatta, mivel háttal álltam neki, de féloldalasan hátranéztem.
– Meg akarsz akadályozni? – kérdeztem kissé gúnyosan.
Provokáltam, mert annyira izgatott a válasza és a reakciója.
Vajon megfutamodik, vagy mint eddig szembeszáll velem? Bár a választ sejtettem,
de akkor is jó volt látni, hogy dühös. Ilyenkor Safira szeme csillogott, arca
kipirosodott, és az ajka…
– Nem csak meg akarlak, meg is foglak! – hangzott a válasz,
ami visszaterelte a figyelmem a lány szájáról a beszélgetésre.
Újra belenéztem a kifejező barna szemeibe, ami magával
ragadó volt. Féltem, hogy én is elveszek bennük, úgyhogy igyekeztem falat
emelni közém és az elbűvölő nő közé, ami nem volt egyszerű.
Megfordultam és keresztbefontam a kezem a mellem előtt.
Safira tekintete a karomra siklott és a mellkasomra. Végigmért, de gyorsan el
is kapta a szemét, majd ismét az arcomat kezdte el fürkészni. Ugyan csak egy
pillanat volt az egész, de én észrevettem és férfiúi büszkeségemnek jólesett ez
a futó pillantás. Elégedettséggel töltött el és egyszerre rémisztett meg, hogy
mennyire tetszett a lány tekintete, ahogy végigmért.
A fal máris repedezni kezdett, pedig csak pár pillanattal
ezelőtt emeletem. Ez a nő teljesen kizökkentett a szokásos viselkedésemből,
aminek következtében olyan ostobaságokat is elkövettem, amit amúgy soha.
Gondolatban megráztam a fejem és felöltöttem egy álarcot
magamra. Legalább Safira ne lássa a reakciót, amit ki vált belőlem, ha már nem
tudom megakadályozni, hogy hatással legyen rám.
– Mit akarsz? – kérdeztem kissé gorombán.
Safira összehúzta a szemét és most már a levegőben is érezni
lehetett a dühét nem csak az arcvonásaiból következtetni rá. Szinte kézzel
fogható volt a haragja, ami rám irányult.
– Mi az istenért vagy velem ilyen? Mit csináltam, amivel
kiérdemeltem ezt?
A vádló hang és Safira arckifejezése megmozdított bennem
valamit. Először úgy nézett ki, mint egy dühödt oroszlán, aki támadni készül,
de aztán ez a lepel lehullt. Egy sebezhető és bizonytalan nő állt előttem, aki
csak most érkezett ide. Nem voltak barátai, csak a nővérét ismerte, aki még
szintén új volt itt és a párjával volt elfoglalva, akit csak most talált meg.
Safira egyedül volt ráadásul én még minden ok nélkül goromba is voltam hozzá.
– Semmivel, sajnálom. – válaszoltam békülékeny hangon.
Leengedtem a kezem és igyekeztem barátságos lenni. Igaza
volt a lánynak. Nem ő tehetett róla, hogy ilyen hatással volt rám, pontosan
ezért nem haragudhattam rá és nem volt okom emiatt gorombának lenni.
A válaszom meglepte a nőt. Láthatóan nem erre a válaszra
számított. Szinte már tátott szájjal bámult rám, ami kissé komikus volt.
majdnem el is mosolyodtam, de annyira tudatában voltam a jelenlétének, hogy nem
sikerült.
Még mindig ott álltunk a folyosón egymással szemben és nagy
pechemre nem járt arra senki. Még a közelben sem. Most nem zavartak meg minket,
aminek részben örültem részben nem. Ha lett volna ott valaki el tudtam volna terelni
a figyelmem a lány fel-lehullámzó kebleiről, amit alig fedett el piros pólója. Emellett
a farmer anyaga teljesen ráfeszült a nő hosszú lábaira, amiket leginkább a
derekam köré fonódva akartam tudni, és az ajkairól, amiket csókjaimmal
szerettem volna elborítani. Safira lófarokba kötött barna hajából
legszívesebben kivettem volna a gumit, hogy kiszabadítsam és beletúrjam a
kezem…
Megráztam a fejem.
Nem szabad. Nem! Koncentrálj!
Hiába igyekeztem kiverni a fejemből a buja képeket a lüktető
farkam nem tette ezt lehetővé. Sajnálatomra a vágyamat Safira elől nem tudtam
elrejteni, mivel neki is legalább olyan jók voltak az érzékei, mint nekem, így
megérezte a levegőben a vágyam illatát. Láttam az arcán a felismerést. Az arca
hirtelen meglepettséget tükröződött, majd vágy csillant csokoládé barna
szemeiben.
Mivel nem menekült el azonnal és megéreztem a vágy egy apró
jelét rajta nem bírtam magammal. Elkaptam a karját és a falhoz taszítottam,
persze nem olyan erősen, hogy fájdalmat okozzak neki. A falnak támaszkodtam,
hogy elálljam a nő útját és ne tudjon elmenekülni előlem, bár ha tényleg el
akart volna menni természetesen elengedtem volna, ám Safira nem mozdult, csak
megigézetten nézett. Amikor tekintete az ajkamra siklott nem haboztam tovább.
Úr isten!
Sebastian túl közel volt, nem volt hova hátrálni, mivel
mögöttem ott volt a fal, ahova a férfi nekiszorított. Egy pillanatra
megijedtem, mikor megragadta a karom, de a férfi vágytól izzó tekintete
teljesen megbabonázott. Éreztem a szikrákat közöttünk, amik a levegőben
pattogtak és az ő vágya fűtötte az enyémet is. Érezni akartam, ahogy csókol, a
testét az enyémnek feszülni, így nem álltam ellen neki. Akartam. Itt és most.
Amikor a tekintetem Sebastian ajkára siklott a férfi
lecsapott az enyémekre. Közelebb húzódott, sőt testét az enyémhez nyomta. Bal
keze a derekamra, jobb pedig az arcomra siklott, hogy még közelebb húzzon én
pedig átkaroltam a nyakát és a hajába túrtam.
Ami először csak szelíd csóknak indult hamar átcsapott vad
csókcsatává. Nyelvünk összegabalyodott és még a fogunk is összekoccant olyan
hévvel ugrottunk egymásnak. Sebastian keze közben felfedező útra indult.
Végigsimított a csípőmön, a hátamon, majd a pólómon keresztül a mellemre
siklott a keze és masszírozni kezdte.
Felnyögtem a csodás érzéstől. Teljesen elvesztettem a józan
ítélő képességem annyira elragadott a hév. A férfi keze csodálatos volt, és
amikor a combomat kezdte el simogatni, remegni kezdett a lábam. Megszakítottam
a csókot, hátravetettem a fejem és ismét felnyögtem.
Miközben próbáltam levegőhöz jutni Sebastian kihasználta az
alkalmat és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Keze még mindig a combomat
simogatta és lassan a haladt felfelé arra a pontra, amit annyira szerettem
volna, ha megérint.
– Sebastian – szinte nyögve ejtettem ki a nevét, miközben belekapaszkodtam
a vállába.
Túl sok volt ez nekem. Teljesen elborította az érzékeimet a
férfi. Csak őt éreztem, minden más a háttérbe szorult mellette. A keze, az
ajka… mintha mindenhol ott lett volna.
– Hmm... olyan finom az illatod – suttogta bele a nyakamba
Sebastian.
A férfi keze végre arra a helyre siklott, ahova a legjobban
vágytam rá. A nadrágomon keresztül elkezdte masszírozni a csiklómat, amitől
elállt a lélegzetem. Sebastiannak meg kellett tartani a derekamnál fogva
annyira elgyengültem az érzékeimre mért támadástól, ám sosem élveztem még ennél
jobban semmit.
A férfi ajka újra rátalált az enyémre, de a keze egy
pillanatra sem állt le és egyre közelebb repített a csúcshoz. Még szélesebbre
tártam a lábam, hogy Sebastian még jobban hozzáférjen. Nem voltam teljesen
tudatában a tetteimnek, mivel ösztönös volt ez a reakció. Egyre hevesebben
dobogott a szívem és a férfi hátát karmoltam. Nem voltam képes ellenállni, de
nem is akartam, sőt még jobban hozzádörgölőztem. Csak mi léteztünk.
Lehunyt szemem mögött csillagokat láttam. Ám nem akartam,
hogy csak nekem legyen jó. Hirtelen ötlettől vezérelve lenyúltam kettőnk közé
és megragadtam a férfi vesszejét, ami nagy és vastag volt. Kicsit meg is
lepődtem, de élvezettel hallgattam, ahogy a férfi felnyög a csók közben és még
vadabb reakciót vált ki belőle. Ez a hatalom megrészegített és felbátorított.
Hirtelen Sebastian elszakította magát tőlem és még a
csuklómat is elkapta, hogy ne simogathassam tovább. Nem értettem, hogy miért
állt le, de aztán a férfi hamar megválaszolta a kérdésemet.
– Menjünk a szobádba.
– Rendben.
Azonnal rávágtam és meg sem fordult a fejemben, hogy nemet
mondjak. Alig álltam a lábamon és csak arra tudtam gondolni, hogy ha bemegyünk
a szobámba, akkor a férfi a magáévá tesz. Ettől meg kellett volna ijednem,
furcsa mód azonban még inkább felizgatott.
Azt akartam, hogy ő legyen az első, semmire nem vágytam még ennyire.
– Mutasd az utat.
Bólintottam és a férfi tenyerébe csúsztattam a kezem, majd
megfordultam, hogy elinduljak ám mielőtt még egy lépést is tehettem volna
nővéremmel találtam szembe magam. Maya pár méterre állt tőlünk, de az
arckifejezéséből ítélve szemtanúja volt a történteknek. Nem tudtam, hogy mennyi
ideje lehetette ott, de reméltem, hogy csak most érkezett.
Teljesen megmerevedtem és fogalmam sem volt mit kellene most
tennem, ám nővérem hamarabb magához tért, mint én és nagyon dühösnek tűnt.
– Safira! – szólt rám dühösen Maya, ami rosszat sejtetett.
Előre is féltem, hogy mi következik majd, de némi erőt
táplált belém, hogy magam mögött éreztem Sebastiant, aki ugyan nem szólt
semmit, de nem is rohant el.
Legalább nem egyedül vagyok a nővéremmel szemben, mert ez
nem lesz egy fáklyás menet az már biztos – gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése