"Épp a lány keresésére indultam, hogy egy kis időt töltsek el
vele. Bűntudatom volt, mivel túl sok időt töltöttem Algernonnal és keveset a
húgommal. Ezért indulás előtt szeretettem volna beszélni vele, de belecsöppentem
ebbe a kínos helyzetbe. Láthatóan Safira is megdöbbent és tanácstalan volt, de
a férfi arcán semmi kifejezést nem lehetett leolvasni, amitől még jobban
feldühödtem. Nem hagyhattam, hogy a húgom ilyen meggondolatlan és felelőtlen
legyen.
– Safira!
Nagyon fel voltam paprikázva és
láthatóan Safira fel volt készülve a velem való csatározásra. Ha egy kicsit is
hasonlított rám, akkor ő is akaratos és makacs volt, így hát felkészültem a
szavakkal és érvekkel vívott csatára. De ezt nem a folyosón akartam megtenni,
ahol bárki megláthatott minket.
– Kövessetek! – szóltam ellent
nem mondást tűrő hangon és elindultam hátra sem nézve. Biztos voltam benne,
hogy követni fognak, és ezt igazolta is a mögöttem a kövön hallatszódó léptek
zaja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése