Üvöltő Szenvedély - 20.fejezet /Részlet/

   "Ekkor kopogtattak és Brook nagy lendülettel ajtót is nyitott. Szinte beesett a szobába annyira sietett.

   Na, végre! – gondoltam.

   – Sikerült? – kérdeztem parancsoló, de annál izgatottabb hangon.

   – Igen, uram – válaszolt a férfi kissé meghunyászkodva.

   Átnyújtotta a telefont én pedig szinte kikaptam a kezéből a készüléket. Átpörgettem a nő névjegyzékét, majd a híváslistáját is és a legtöbbször hívott számok közül választottam egyet. Széles mosollyal az arcomon tárcsáztam és vártam, hogy ki bukkan fel a vonal másik végén.

   Csald őket csapdába. – suttogta a hang. – Mindet egy helyre. Minél többet.

   A hangtól ismét összerezzentem és majdnem elejtettem a telefont. Pontosan ezt akartam én is tenni, nem értettem hát a külön figyelmeztetést erre.

   Ekkor eszembe jutott, hogy a fiú még ott van.

   – Brook most már elmehetsz.

   Rá sem néztem, továbbra is a fülemhez tartottam a készüléket és ekkor meghallottam a mennyei választ, amire vártam.

   – Bell? Te vagy az?. – hangzott el a kérdés a vonal túlsó végén."