A Kívánságok Tava

A Kívánságok Tava

   Cedric egy ösvényen sétált. Egy cél felé. Egy olyan hely felé, amit gyakran felkeresett. Ami az ő titkos helye volt. Itt mindig megnyugvásra lelt. Ha el akart menekülni a világ és a problémái elől, mindig ide jött.

   A férfi lassan lépdelt. A fák lombkoronája miatt csak elvétve tudták a napsugarak elérni a talajt. Gyönyörű idő volt. Lágy szellő tette elviselhetővé a meleget. Cedric egy térdnadrágot, sportcipőt és egy ujjatlan pólót viselt. Másra nem is volt szüksége. Átlépett egy ágat, majd kezével kisöpörte az arcából a haját.

   Kinézetre Cedric átlagosnak volt mondható. Izmos volt, de nem túlzottan. Zöld szeméhez gesztenyebarna haj párosult. Testmagassága megközelítette a százkilencven centit. Határozott egyéniséggel rendelkezett, emellett kreativitással áldotta meg a sors. A férfi fényképészként dolgozott és mindig az egy új beállításon, egy új képen járt az esze.

   Az emberek átlagosnak tartották.  Pedig csak arcának egyik felét láthatták. Amit megmutatott a világnak. Lényének másik fele hajtotta most arra a tisztásra. Arra a csöndes és meghitt helyre, ami annyira vonzotta őt. Fényképezőgépe ott lógott a nyakában és minden egyes lépésnél a mellkasnak ütközött. Számára oly természetes volt a tárgy súlya és ütése a mellkasán. Ez tette őt egésszé. Könnyebb volt egy lencsén keresztül szemlélni a világot. Az megszépített mindent. Egy képen megörökített pillanat, ami meghatározhat mindent.

   Cedric tovább lépdelt. Néha – ha egy-egy nagyobb fatörzs állt az útjában – nekitámaszkodott egy közeli fának és úgy lépett át az akadályokon. Ezen az úton életre kelt. Mindig izgalom fogta el, mikor a titkos helye felé igyekezett. Szíve hevesebben dobogott a mellkasában, lépése egyre inkább felgyorsult, ahogy egyre közelebb ért a cél felé.  

   A fák száma egyre csökkent és a fény mennyisége pedig ezzel párhuzamosan növekedett. Mikor Cedric kiért a fák közül egy pillanatra elvakította őt a Nap. A szeme elé kapta a kezét, míg hozzászokott a szeme fényhez. Amint ez megtörtént a már jól ismert, de még mindig lélegzetelállító látvány fogadta a férfit.

   Egy tisztás terült el a szeme előtt, a közepén pedig egy kisebb tó feküdt. Vize kristálytiszta volt és gyönyörűen tükrözte vissza a napfényt. Az élet nyüzsgött e kis oázis közepén. Madarak éneke hallatszott minden irányból, apró neszek, melyek oly megnyugtatóan hatottak a férfira.

   Cedric lelassított. Magába szívta a friss levegőt. A városi szmoghoz képest ez maga volt a mennyország. A forgalom nagy zajának hiánya szinte bántotta a fülét. Itt végre önmagában lehetett és nem zavarták a zajos szomszédok, vagy akárki más. A fényképezőgépét a kezébe véve újra lefényképezte ezt a csodálatos helyet. Mindig talált egy új beállítást, hiába fényképezte ugyanazt, a képek sosem voltak ugyanolyanok. Ezt szerette. A természet volt az, amit igazán fényképezni akart. Nem a modelleket, akik egy olyan arcot mutattak a kameráknak, ami nem volt igazi. Csak egy álca. A természet ezzel ellentétben sosem hazudott. Mindig az igazi arcát mutatta, még ha az kegyetlen is volt.

   A férfi egyre közelebb ért a vízhez. Egyre többször kattintott. A képek száma egyre csak nőtt. Már alig várta, hogy megnézhesse milyenek lettek. Végül mikor úgy érezte végre elég képet készített maga mellé tette a gépet, majd leült a kis tavacska szélére. Kezét hűs vizébe merítette. Játszott a vízzel, amitől a halak a közelében megijedtek. Cedric figyelte mozgásukat, áramvonalas testüket. Végül kivette a kezét és csak nézte az élet lüktető érzését, mely őt is átjárta.

   Cedric elgondolkozott, mert egyszer csak azon kapta magát, hogy már nem a halakat, hanem saját tükörképét tanulmányozta. Az elméjében már megfogalmazódtak azok a gondolatok, melyek foglalkoztatták, de kimondani már nem merte őket. Akkor túlságosan is valóságosak lettek volna. Itt, a nyugalom szigetén nem akart ezekkel a nyomasztó kérdésekkel foglalkozni. Majd ha visszaér a nyüzsgő nagyvárosba.

   Aztán megdöbbentő dolog történt. Furcsa hangot hallott, amire a férfi felkapta a fejét. Nem értette. Eddig sosem történt itt semmi különleges. Első gondolata az volt, hogy talán valaki más is felfedezte ezt a helyet rajta kívül, de ahogy körbenézett nem látott senkit. Egy teremtett lelket sem.

   De nem is a környező fák közül jött a hang. Hanem a víz felől. A tó közepéről.  Cedric odapillantott, és a látványtól elállt a lélegzete. Még szerencse, hogy ült, mert az biztos, hogy ezek után nem tudott volna talpon maradni. A víz megmozdult, de nem a szokásos módon. Nem a szél kavarta fel a felszínét, hanem valósággal megmozdult. És semmilyen külső behatás nem érte.

   A víz szép lassan emelkedett és egy alakot kezdett el formálni. Először a fej formáját lehetett kivenni, aztán már a többi testrészt is. Mire Cedric egyet pislogott, a víz átlátszósága eltűnt, és már egy meztelen nő állt a tó közepén. A vízen állt és őt nézte.

   Teste karcsú volt, lábai hosszúak és csábítóak. Mellei kerekek és formásak voltak, a lány mellbimbói pedig már meg is keményedtek. A két rózsaszín bimbó vonzotta Cedric tekintetét. Farka a látványra azonnal megkeményedett.

   A férfi alulról felfelé futtatta végig a szemét a lányon, akit láthatóan nem zavart ez a feltűnő bámulás. Cedric tekintete végül a lány arcán állapodott meg. Gyönyörű arcvonásai, piros, telt ajkai, mézszőke haja és fehér bőre egy porcelánbaba hatását keltette. Olyan törékenynek tűnt.

   Kék szemeit a lány Cedricre szegezte, közben pedig elindult felé. Egy pillanatra sem nézett félre. Lépéseivel egyáltalán nem kavarta fel a víz felszínét, sőt úgy tűnt, mintha nem is azon lépkedne, hanem a föld felett lebegne. Haja mögötte hullámzott és Cedricnek az volt az érzése, hogy egy angyal szállt le elé, de a saját szemével látta, hogy nem így történt. Nem mintha az a lehetőség, hogy a víz csak úgy minden ok nélkül egy emberré alakuljon át hihetőbb lett volna.  

   Cedric nem akart hinni a saját szemének. Azt gondolta csak álmodik. Bár ha ez csak egy álom, akkor nem akarta, hogy véget érjen. A lány, mintha csak az álmaiból lépett volna elé, mintha csak a titkos vágya öltött volna testet.

   A férfi még akkor is a földön ült, mikor a lány odaért hozzá.

   - Ugye most csak álmodom? – csúszott ki a kérdés Cedricből.

   - Nem. Én valós vagyok.

   Cedric lélegzete elakadt az angyali hangtól, ami ennek a csodálatos teremtménynek a száját elhagyta. El sem hitte, hogy ilyesmi létezhet. Pedig itt állt előtte.

   A lány végül kiért a partra Cedric mellett. A férfi automatikusan felé fordult, ám ez nem volt valami jó ötlet ugyanis a lány leguggolt szétterpesztett lábakkal. Cedric szitkozódva elfordult. Nem értette hogy került ide a lány, egyáltalán hogy lehetséges az, ami történt, és annak ellenére, hogy kedvére volt a látvány nem volt perverz. Bár nadrágja már túl szoros volt a férfi összeszedte maradék önuralmát és próbált úriemberként viselkedni.

   - Miért fordultál el?

    Cedric nem értette a lányt. Hogy miért? Hát, elég egyértelmű volt a válasz.

Még mindig nem fordult vissza. Hogy is tehette volna? Akkor elveszik és nem teperhette le minden szó nélkül a lányt.

   Mivel nem válaszolt a furcsa idegen újabb kérdést tett fel.

   - Tudod mi ez a hely?

   - Nem. Miért tudnom kellene?

   Most már visszafordult felé. Kíváncsivá tette, de szigorúan csak az arcát nézte. Nehéz feladat volt.

   - Ez a Kívánságok Tava.

   - Kívánságok Tava? – nézett értetlenül a nőre – Még sosem hallottam róla.

   A lány nem lepődött meg ezen a kijelentésemen. Sőt, mintha erre számított volna. Elmosolyodott.

   - Nem? Nagy kár.

   A lány nem hagyott lehetőséget Cedricnek a reagálásra. Kezével előrenyúlt és rátette a férfi mellkasára. A férfi megdöbbent. Nem erre számított.

   - Mi a neved? – ezzel próbálta meg mindkettejük figyelmét elterelni. Akaratereje még kitartott.

   Cedric tudni akarta mi ez az egész, de kérdései a nő érintése nyomán kezdtek elhalványodni a fejében.

   - Shienna.

   Shienna. Ennek a nőnek még a neve is különleges és gyönyörű volt, akár csak ő maga.

   A lány nem tétlenkedett. Végigsimított Cedric karján és mellkasán. Megpróbálta levenni a férfiról a pólóját, de ez nem volt könnyű, főleg, hogy ellenállásba ütközött.

   - Mit csinálsz?

   - Teljesítem szíved leghőbb vágyát.

   - Hogy mi?

   Cedric elkapta Shienna matató kezét.

   - Jól hallottad – válaszolt a lány és megpróbált kiszabadulni, de nem sikerült neki.

   - De hogy? Hiszen te…

   - Már mondtam. Ez a Kívánságok Tava. Valóra váltja az emberek leghőbb vágyát, de csak az arra érdemesekét.  

   Még mindig nem értette. Hogy teljesíthetné egy tó a kívánságát? Egyáltalán mi az amire vágyott?

   - És te tudod, hogy mire vágyom?

   Shienna még ekkor sem jött zavarba.

   - Persze, hogy tudom.

   - És mond csak, mire vágyom?

   - Én nem mondhatom meg neked. Neked kell kitalálnod.

   Ez túl sok volt Cedricnek. Nem értett semmit. Nem vágyott semmire. Ő csak pihenni szeretett volna, erre ez történik. Nem mintha bánta volna, hogy egy ilyen csinos hölgy társaságában tölthette el az időt, de megjelenése enyhén váratlan volt.

    Csend telepedett közéjük. A férfi elengedte a lány kezét és próbálta kitalálni, hogy mire célozhatott, de amíg Shienna a közelében volt az agya nem forgott úgy, mint ahogy kellett volna. Minduntalan a lány kecses alakját látta maga előtt.

   Végül a lány megszólalt és ezzel újból magára vonta a férfi figyelmét.

   - Értékelem, hogy nem veted egyből rám magad, de én csak miattad öltöttem alakot. Had tegyek a kedvedre.

   Erre Cedric nem tudott mit mondani. Szívesen engedelmeskedett volna, azonban egy kis része még ellenállt. Ám amikor Shienna keze a nadrágjához tévedt hirtelen elfelejtette miért is akart ellentmondani a nőnek. Hagyta had tegyem vele, amit csak akar.

   A lány végre le tudta rángatni a férfiról a pólóját, ezután pedig végignyalta annak mellkasát. Cedric közben a lány hátát simogatta. Shienna bőre selymes volt, és a lány megborzongott a férfi érintésétől. Megkönnyítette a dolgukat, hogy Shienna meztelen volt és nem volt rajta semmi, de Cedric ruháitól még meg kellett szabadulniuk.

   A férfi most már nem ellenkezett. Sőt, segíteni akart a lánynak, ezért lerángatta magáról a nadrágját. Pénisze büszkén meredt előre, mutatva Cedric vágyának nagyságát. Shienna végigsimított rajta, amitől a férfi elvesztette az önuralmát. Nem akart durva lenni, de nem bírta tovább.

   - Fordulj meg!

   Shienna nem kérdezősködött. Megfordult, letérdelt, majd kezét a földre támasztotta. Teljesen kiszolgáltatta magát Cedric kényének kedvének. A férfi is letérdelt Shienna mögé, majd előrehajolt. Végigsimított a nő mellén és a hasán át egészen a szeméremajkakig. Megkereste a nő legérzékenyebb pontját és masszírozni kezdte. A lány nyögdécselt és próbálta fenekét Cedrid hímtagjához dörgölni. De a férfi ezt nem engedte, mert akkor nem bírta volna, és azonnal behatol a lányba. Azonban ő szerette volna kicsit tovább húzni.

   Cedric abbahagyta Shienna csiklójának kényeztetését. Most megkereste a lány nedves bejáratát és először egy, majd két ujját dugta a lányba. Miközben Shienna szélesebbre nyitotta a lábát Cedric belecsókolt a nyakába. A lány hátrafordította a fejét, majd rámosolygott a férfira.

    Cedric eddig bírta. Kihúzta ujját a lányból, majd felegyenesedett. Péniszét Shienna nedves öléhez helyezte, majd egyetlen lökéssel hatolt tövig. Mindketten egyszerre nyögtek fel. Cedric kétoldalt megfogta a lány csípőjét, majd mozogni kezdett. A tempó fokozatosan gyorsult a beteljesedés pillanatáig. Kiáltásuk felzavarta a rét csöndjét és felzavarta a madarakat, akik elrepültek a fák ágairól.

Cedric kihúzódott Shienából, majd leheveredett a földre. A lány követte a példáját. Fejét a férfi mellkasára hajtotta, majd mindketten elszenderedtek az intenzív érzés átélése után.

    Fogalma sem volt meddig aludhatott, de mikor Cedric felébredt Shienna már nem volt mellette. A férfi körbekémlelt, de nem volt ott senki rajta kívül. Ruhái és fényképezőgépe ugyanott hevertek ahol hagyta őket. Végül a tavat kezdte el tanulmányozni.

Lehetséges hogy…?

   Cedric odatérdelt a parthoz és a víz fölé hajolt. Arra számított, hogy saját tükörképe fog visszatükröződni a víz felületéről, de nem így történt. Shienna nézett vissza rá. A lány újra egybeolvadt a vízzel, hisz teljesítette a férfi kívánságát. Vagy legalábbis azt a részét, amit tudott.

A férfi elmosolyodott és magában köszönetet mondott a lánynak, majd magára kapta a ruháit és újult erővel indult, hogy visszatérjen a civilizációba. Felkapta fényképezőgépét és a tisztáson átvágva az erdő irányába sétált. Amikor odaért az első fához, az erdő és a tisztás határához, visszanézett.

   Egy valamiben biztos volt. Sosem fogja elfelejteni sem Shiennát, sem pedig a Kívánságok titokzatos Tavát. Szíve még mindig telve volt a lány szeretetével, ami csak úgy sugárzott ki a lányból, és ami akaratlanul is hatással volt rá. De egy feladat még várt Cedricre.

Eltökélten indult vissza a városba, ahol azóta lakott, mióta az eszét tudta. Ismerte a város minden zegzugát, utcáját és épületét. Szerette ezt az életet, bár néha jobban örült volna annak, ha vidéken élne, ahol olyan közel lett volna hozzá a természet. Ezért látogatott el elég sokszor az erdőbe. Így mindkét vágyát teljesíthette.

   Bár az életében megvolt mindene, sikeres volt a munkájában, családja szeretőek és kedvesek voltak vele a mai napig, de mégis hiányzott az életéből valami. Egy nő, egy boldog párkapcsolat, de Cedric sosem érezte magát elég bátornak hozzá. Egy dolog volt lefeküdni valakivel és más együtt is élni. Talán a tartós kapcsolatoktól félt, vagy a csalódástól. Ő maga se tudta.

   Csak a fényképezőgépe mögött érezte magát teljesnek. Ha nem egy lencsén keresztül szemlélt egy nőt, bátorsága megcsappant, mintha csak egy szakadék szélére került volna csak azzal, hogy randira kell hívnia egy lányt. Kinézete magabiztosságot sugallt, ami a munkájában meg is volt, de magánéletében már nem. Mindig is zárkózott volt, nehezen nyílt meg mások előtt. ez pedig nem könnyítette meg szerelmi életének alakulását.

   Most azonban valami megváltozott benne. Sokkal nyitottabbnak érezte magát és a lelke mélyén érezte, hogy Shiennának köszönhette. Fogalma sem volt, hogy valóban igaz volt e az a mennyei szeretkezés, vagy csak álmodta, de erőt merített belőle. Azt sem értette miért tette, amit tett, de már ez sem számított. Sokkal magabiztosabbnak érezte magát. És tetszett neki ez az új, ismeretlen magabiztosság.

   Amint kiért az erdőből beszállt az otthagyott kocsijába és a lakása felé hajtott. Fél óra vezetés után meg is érkezett a forgalmas, dugókkal és élettel teli városba. Amíg a pirosnál várakozott eldöntötte, hogy beugrik kedvenc kávézójába, az Ínyencségekbe, amit gyakran felkeresett mennyei sütijeik és kávéjuk miatt. Sokszor munkába menet előtt is itt kezdte a napot.

   Leparkolta az autóját a kávézó melletti parkolóba. Fényképezőgépét betette a csomagtartóba, és pénztárcáját zsebre vágva indult el a kávézó felé. Cedric sietett és nem figyelt eléggé, ezért neki is ütközött egy csinos, fiatal hölgynek az üzlet előtt, aki láthatóan szintén a kávézóba igyekezett.

   - Elnézést, ne haragudjon – szabadkozott a férfi.

   A lány majdnem ledöntötte a földre, csakis Cedric gyors reflexeinek köszönhetően nem kötött ki a földön. A férfi átkarolta a derekát, úgy tartotta meg. A nő lassan felnézett és belenézett gyönyörű kék szemével Cedric szemébe. A férfibe, mint egy villámcsapásként beléhasított egy érzés. Bizseregni kezdett a bőre, ahol hozzáért a lányhoz. Lélegzete egy pillanatra elállt. A lány is zavarban lehetetett, mert elpirult.

   - Semmi baj. Én voltam figyelmetlen.

   - Hogy hívják? – Cedric száján csak egy kicsúszott ez a kérdés. Tuni szerette volna a lány nevét.

   - Amelia.

   Cedric észbekapott és elengedte a lányt, de nem távolodott el nagyon. Mélyen belélegezte a lány parfümjének édes illatát. Úgy érezte a végzetébe ütközött. Amelia egy másodperc alatt megdobogtatta a szívét, amit Cedric még sosem tapasztalt egy nő esetében.

Shienna szavai visszhangoztak a fejében.

   „- Ez a Kívánságok Tava. Valóra váltja az emberek leghőbb vágyát, de csak az arra érdemesekét.

   - És te tudod, hogy mire vágyom?

   - Én nem mondhatom meg neked. Neked kell kitalálnod.”

    Ó, ő erre a nőre vágyott. Egy másodperc alatt tudatosult benne Shienna szavainak értelme és a felismerés. Még mindig nyitott szíve, - melyet Shienna nélkül nem sikerült volna kinyitnia – új elhatározásra késztette a férfit. Cedric nagyot nyelt és úgy érezte ideje esélyt adnia magának és végre kockázatot vállalnia.

   - Amelia, meghívhatom egy kávéra?