27. fejezet
Kemény munka volt eltűntetni a halott Vadászok holttestét. Főleg, hogy Dastan nem volt itt. Miután szó nélkül elviharzott, felvettük az elejtett telefonját és megtudtuk távozásának okát. A király megparancsolta, hogy maradjunk itt és takarítsunk el mindent magunk után. Nem volt könnyű feladat. Dél is elmúlhatott, mire végeztünk. Mindannyian fáradtak voltunk és elcsigázottak, ezért visszaindultunk a „bázisunk” felé.
Némán tettük meg az utat, próbálva kerülni az embereket, bár szerencsénkre az erdőben szinte egyáltalán, a házunk környékén pedig kevesen jártak. Sietős léptekkel haladtunk, hogy minél előbb beérjünk a házba a kíváncsi tekintetek elől. A légkör feszült volt köztünk, mivel Marek az egyik, Sebastian pedig a másik oldalamon sétált. Ezért is akartam minél előbb a ház biztonságába érni.
Amikor végre elértük a házat és beléptünk az ajtón, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Örültem, hogy elkerültük az emberek figyelmét, az viszont nem tetszett, hogy most mivel biztonságban voltunk Marekék nem fogják visszafogni magukat. Szinte szikrákat szórt a levegő körülöttük. Nem néztek egymásra, mégis áradt belőlük az utálat a másik irányába.
Ehhez túl fáradt voltam. Aggódtam és ez tényleg sok volt nekem.
- Marek, te most leülsz a kanapéra, Sebastian, te pedig hozz nekem ködszert.
A két férfi nem mozdult, mintha nem is hallottak volna.
- Öm, Natalie, ha nem gond, akkor mi összepakolunk és pihenünk egy kicsit.
- Rendben Declan, szolgáljátok ki magatokat nyugodtan.
Rá sem néztem a férfira úgy válaszoltam neki. Declan és pár vérfarkas férfi, akiket a király küldött segítségünkre, felmentek az emeletre, vagy a konyhába és próbáltak nem tudomást venni a triónk közti feszültségről. És most, hogy nem voltak a közvetlen közelünkben, kiengedtem a dühöm. Nem emeltem fel a hangom, de érződött rajta, hogy kezdem elveszíteni a türelmem.
- Marek, Sebastian. Nem hallottátok, hogy mit mondtam?
A két férfi először rám, majd egymásra néztek. Láttam rajtuk, hogy magukban elkönyvelték a lelkiállapotom és egy szó nélkül engedelmeskedtek. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem kellett többet harcolnom velük. Csodálkoztam is, hogy nem mutattak semmilyen ellenállást, de örültem neki.
Követtem Mareket a kanapéhoz és miután Sebastian megérkezett a ködszerrel elkezdtem ellátni Marek sebét, ami már magától is gyógyulásnak indult. Tudtam, tisztában voltam vele, hogy az ellátás nélkül is a férfi teljesen rendbe jönne, mégis, nekem volt szükségem rá, hogy ezt tegyem. Talán ezt ő is és Batian is megérezte, ezért hagyták, hogy tegyem, amit tennem kellett, ahhoz, hogy megnyugodjak.
Marek néha összerándult, mikor megtisztítottam a sebet, de nem szólt semmit. A barátom nem akart egyedül hagyni minket a volt kívülállóval, ezért egy széken foglalt helyet, és bár nem nézett ránk, biztos voltam benne, hogy minden érzékét ránk hegyezte ki. Mikor végeztem, ránéztem Marekra. Ő a kanapén ült, én pedig mellette. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Túl közel. Most, hogy kiengedett belőlem a feszültség, szinte ólomként nehezedett rám a fáradtság. A szememet is alig bírtam nyitva tartani.
De, amikor egy pillanatra lehunytam a szemem, a csata jutott eszembe. Az a jelenet pergett le a szemem előtt, mikor rádöbbentem, hogy milyen közel álltam a halálhoz és hogy Marek volt az, aki megmentett. A szemem felpattant, és felugrottam a kanapéról. Marek csak felvonta a szemöldökét a viselkedésemre, Sebastian pedig felénk fordult.
- Te jól vagy? – kérdeztem a barátomtól.
- Persze. – válaszolt Sebatian – És te?
- Én? Remekül.
Hát, ez nem volt teljesen igaz. Fogalmam sem volt, hogy érzem magam, vagy, hogy hogyan kellene éreznem magam. Csak azt tudtam, hogy kicsit egyedül akartam lenni, hogy feldolgozhassam a történteket.
- Natalie, - kezdte el Bastian – talán le kéne pihenned egy kicsit.
- Igen. Egyetértek, de előtte le kell mosnom magamról a vért.
A barátom bólintott. Nem firtatta, hogy miért egyezem bele a dologba, de örült neki.
- De ugye nem kell aggódnom amiatt, hogy mire visszajövök, ti ketten szétveritek a házat?
- Nem. – válaszolták kórusban.
Elmosolyodtam. Nem is különböznek annyira, mint ahogy azt szerették volna. Jól meglesznek, ha kibékülnek.
- Akkor jó.
Ezután elsiettem a fürdő felé.
Natalie. Ez a nő egy talány volt számomra. Egyszer úgy parancsolgat, mint egy királynő, ellentmondást nem tűrően, másszor meg szó nélkül szót fogad első kérésre. Hirtelen hangulatváltozásait nem tudtam mire vélni, de megérteni sem voltam képes. Azonban nem most volt itt az ideje, hogy megkérdezzem ezeket. Látszott rajta, hogy fáradt és magányra van szüksége, ezért tiszteletben fogom tartani a ki nem mondott kérését. Bár a másik kívánságát nehéz lesz.
Ránéztem ellenszenvem forrására. Sebastian nem messze tőle, egy széken ült. Mereven nézte azt a helyet, ahol Natalie távozott. Ám amikor megérezte tekintetemet rajta, lassan felém fordult. Gyűlöletet és neheztelést olvastam ki azokból a fekete szemekből. Hátborzongató volt az a tekintet, szinte elnyelte azt, aki belenézett. Sosem láttam, még hasonló szemeket.
- Ez a te hibád.
Felvontam a szemöldököm.
- Az enyém? Miért is?
- Miattad zavarodott össze. Azt javaslom, hagyd békén.
- Mi lesz, ha nem?
- Akkor rá fog jönni, hogy milyen ember is vagy valójában. Vér tapad a kezedhez. Ártatlan emberek vére.
Elkomorodtam.
- A múltamat valóban nem tudom megváltoztatni. És igen, igazad van, de még én magam sem tudom, hogy mit akarok.
Sebastian szeme megvillant. Dühös morgás hagyta el a száját.
- Lehet, hogy te nem tudod, de a szemed, ahogy ránézel, mindent elárul.
Erre nem tudtam mit mondani. Magam előtt láttam Natalie nőies alakját, újra éreztem számon az ízét és rájöttem, hogy a férfinak igaza van. Akartam ezt a nőt, aki a sors kegyéből az enyém lehet.
- Nem érdemled meg.
- Tudom. – suttogtam – De mindent meg fogok tenni a boldogságáért. Már ha elfogad engem.
Sebastian keletlenül, de bólintott. A szemembe nézett.
- De ha bántani mered, megöllek.
Most rajtam volt a sor, hogy beleegyezzek. Ezzel a kis beszélgetéssel egy ki nem mondott megállapodást kötöttünk. Örültem, hogy nem kell harcolnom vele. Nem akartam Natalienak fájdalmat okozni azzal, hogy ártok egy közeli barátjának. Majdnem felnevettem erre a gondolatra. Vajon mikor puhultam el ennyire?
A kádban áztattam a tagjaim, lehunyt szemmel élveztem a meleg vizet, amitől mintha a lelkem is megnyugodott volna. Nagyon jó érzés volt, ahogy körülölel a béke érzése, és kicsit egyedül lehettem, hogy összeszedjem a gondolataim. Végiggondoltam mindent, ami az utóbbi időben velem történt. Tényleg szükségem volt már egy nyugodt percre. Minden aggodalmam és kétségem az ajtón kívül hagytam.
Addig élveztem ezt a kis pihenést, amíg ki nem hűlt a víz. Akkor még egyszer, jól alaposan megmosakodtam, majd kiszálltam a kádból. Megtörölköztem, majd egy köntöst kaptam magamra. Sajnos elfelejtettem csereruhát behozni magammal, úgyhogy gyorsan a szobámba siettem. Ám, amikor beléptem Marek várt rám.
Ott álltam megkövültem a Rejtőzködők vezetője előtt.
- Ugye, csak viccel velem? Az a kislány veszélyben van. Fel sem tudja fogni, hogy mekkorában és maga azt mondja, hogy nem akar segíteni?
- Ki kell, hogy ábrándítsam. Az a kislány, már nem is olyan kicsi. Kész nő lett ez alatt az idő alatt, míg itt volt nálunk. Semmiben sem szenvedett hiányt.
Na, ez nekem már sok.
- Tudja, ki az a Meddox?
A levegőt mintha kiszívták volna a kis házból. Mindenki megfeszült e név említésére.
- Még szép, hogy tudjuk ki az a nyomorult. Mi van vele?
- Vlad neki dolgozik. Az a lány fogoly. A nővérét zsarolják vele.
Mindenki megrökönyödve és hitetlenkedve nézett rám. Meglepődtem.
- Nem tudtak róla?
- Már hogy tudtunk volna róla? Akkor már rég megöltük volna.
Megkönnyebbültem. Legalább nem olyan bolondok, mint ahogy elsőre hittem.
- Akkor segítsenek nekem. Ahhoz, hogy legyőzzük Meddoxot el kell vinnem innen a lányt, vagy meg kell ölnöm azt a férfit.
- Segítünk.
- Köszönöm.
Balthazar ránézett helyettesére. Néma kommunikáció folyt közöttük, amit nem értettem, de Iain bosszúsnak tűnt. Végül egy szó nélkül odajött mellém. Azonban hangokat hallottam kintről. Mindannyian meglepődtünk, még Balthazar is.
- Engedjetek be!
- Nem lehet.
Halottuk az ajtó előtt folytatott beszélgetést.
- Engedd be! – szólt ki a vezér a kint álló őrnek.
Az ajtó kinyílt és egy gyönyörű, fiatal lány sietett be az ajtón. Észre sem vett, hanem egyből köszöntötte a többi vérfarkast, akiket ismert.
- Viselkedhetnél, Safira. Vendégünk van.
Megdermedtem. Ő lenne az a lány, akit meg kellene mentenem? Végig néztem rajta. Hosszú, barna haját lófarokba fogta, mosolya vidám volt. Sötétbarna szeme melegségről árulkodott, nem egy megtört és meggyötört lányról. Megdöbbentően hasonlított a nővérére, csak ő a vidámabb, közvetlenebb kiadása.
Végre engem is észrevett és kíváncsian nézett rám, de végül köszönt
- Ó, szia, bocsánat, nem vettelek észre.
- Semmi baj. Ezek szerint te vagy Safira.
- Ismer engem?
- A nővéredet.
A lány szeme kikerekedett és reménnyel teltek meg. Azonnal odaugrott hozzám.
- Ismeri a nővéremet?
Bólintottam.
- Hol van? Mi történt vele? Eljön ide? Láthatom végre?
Szinte alig tudtam figyelni a feltett kérdésekre, annyit tett fel nekem Safira. Meglepett a lelkesedése és a reménye a nővére után.
- Nyugalom, nem tudok ennyire kérdésre válaszolni. Ha látni akarod a nővéred, akkor velem kell jönnöd.
- De Vlad azt mondta, hogy itt kell megvárnom őt.
- Tudod kicsoda valójában az a férfi?
Safira összezavarodott a kérdésemtől. Furcsán nézett rám, mintha olyan alapvető kérdést tettem volna fel, amire tudnom kéne a választ.
- A nővérem barátja.
- Nem, Safira. Az az ember nem a nővéred barátja.
Szia,
VálaszTörlésBocsi,hogy régen írtam,bonyolult volt az életem(bár gondolom nem csak nekem... )
Nagyon tetszett a fejezet az előzzőek is :D
Alig várom,hogy kiderüljön ki lesz Annabell párja...
és természetesen örülök Mareknek és Natalie-nak. :D
Bastian lett az új kedvencem(de csapodár vagyok...),kénytelen voltam újjabb szingli macsót keresni(Marek foglalt -szip-szip*)Senki pasijára nem hajtok xD
Örülök,hogy sikerült Meddoxot leállítani,a halálának nem,senki halálának nem örülök akármilyen szörnyeteg is valójában.
Mégegyszer bocsi az elmaradt komikért :( Igyekszem ezetntúl rendszeresen látogatni az odalt,és kommentelni(persze csak ha nem idegesít)
Sok ihletet kívánok :)
Szia
VálaszTörlésHát, igen sajnos nem minden fenékig tejfel az életben, de remélem megoldódnak a problémáid. :)
Bastian az új kedvenc? :P igazad van, nem hajtunk más pasijára, de kész, hogy váltogatsz :D
Amúgy semmi, örülök, hogy újra olvashatom a kommenteid. (de h idegesítesz :D)
És köszi :)