"Élveztem a pillanatnyi nyugalmat,
mivel az ösztönöm, hogy történni fog valami. A zsigereimben éreztem és már alig
vártam, hogy eljöjjön az a pillanat. Nem szerettem tűkön ülni, de már nem
kellett sokáig.
Az elején nem történt túl sok
dolog. Csak hallgattam a körülöttem mozgolódó állatokat, akik ösztönösen
elkerültek, de azért kíváncsiak is voltak. Az őzek se túl messze haladtak el
mellettem, miközben én egy fa alatt pihentem. A szívem csak úgy zakatolt,
minden zajra füleltem és figyeltem. Várakoztam.
És akkor meghallottam. Emberi lépteket
és fojtott suttogás hangját. És persze a puskák összetéveszthetetlen hangjával,
mikor megtöltik. Eljött az én időm, úgyhogy harcra készen felálltam. Kezdődjék a
játék."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése