2013. szeptember 11., szerda

Üvöltő Szenvedély - 17.fejezet

Végre itt a feji. Tényleg bocsi a csúszások miatt, de olyan sok az órám ,hogy nehezen tudok bármire is időt szakítani. Azért majd igyekszem legalább havi rendszerességgel egy fejit feltölteni. :)
 Jó olvasást. :D


17. fejezet


   Végül az este is eljött. Egész nap csak hajtottam, alig álltam meg. Rettenetesen ideges voltam a telihold miatt, amikor egyszerre voltunk erőnk teljében gyengeségeinkkel együtt is. Most egyedül voltam, ami nem volt a legszerencsésebb helyzet, de alkalmazkodnom kellett. Egy olyan településre akartam tölteni az estét, ahol, ha nem is öleli körbe a várost, de azért elég nagy erdős terület található a közelben. Ha mégsem sikerülne, akkor kinn kellene töltenem az éjszakát, bár valószínűleg így is úgy is. Nehéz lenne egy farkas jelenlétét megmagyarázni a város kellős közepén.
   Úgy döntöttem inkább nem kockáztatok és leparkoltam az autót egy kisebb erdő szélén, viszonylag elrejtve az emberek szeme elől és a fák közé siettem. Ha csak valaki külön nem keresi, akkor nem fogja felfedezni, de úgy hallottam itt nagyobb volt a Vadászok jelenléte, így erre is számítanom kellett. Bár lehet még örültem is volna annak, ha egy csoport megtalál és megpróbál elfogni.
Reménykedve és kissé aggódva, de végül bevettem az erdőt. Először körbejártam és felmértem a terepet, hogy semmi ne érjen meglepetésként, majd a terület közepe felé vertem tanyát és vártam, míg a nap lemegy és át nem alakulok.
   Az idő, ami csak egy vagy két óra volt, egy egész örökké valóságnak tűnt, míg végül az utolsó napsugarak is eltűntek és átvette az ég felett uralmát a Hold. Ekkor kezdődött meg az átalakulásom, ami nem tartott sokáig, de annál fájdalmasabb volt. A csontjaim összementek és megnyúltak, az arcom átalakult egy vadállat pofájává és lassan az egész testem átváltozott. Kinőtt a szőröm, érzékim még jobban kiélesedtek. Eggyé váltam a természettel és csak hallgattam annak hangjait.
   Élveztem a pillanatnyi nyugalmat, mivel az ösztönöm azt súgta, hogy történni fog valami. A zsigereimben éreztem és már alig vártam, hogy eljöjjön az a pillanat. Nem szerettem tűkön ülni, de már nem kellett sokáig várnom.
   Az elején nem történt túl sok dolog. Csak hallgattam a körülöttem mozgolódó állatokat, akik ösztönösen elkerültek, de azért kíváncsiak is voltak. Az őzek se túl messze haladtak el mellettem, miközben én egy fa alatt pihentem. A szívem csak úgy zakatolt, minden zajra füleltem és figyeltem. Várakoztam.
   És akkor meghallottam. Emberi lépteket és fojtott suttogás hangját. És persze a puskák összetéveszthetetlen hangjával, mikor megtöltik. Eljött az én időm, úgyhogy harcra készen felálltam. Kezdődjék a játék.

   Ez az éjszaka is eljött. Most a legaktívabbak a vérfarkasok és mi pont erre vártunk és készültünk, úgyhogy most nekivágunk. Most nem a városra fogunk koncentrálni, hanem azok környezetére, mivel tudtuk, hogy a szörnyetegek farkas alakban nem mászkálhattak az emberek között, így mi követni fogjuk őket.
   Már tűkön ültem. Dörzsöltem a tenyerem és fentem a késeim, hogy belevághassam az egyikükbe, aki embereket öl minden lelkiismeret furdalás nélkül. Amit véghez viszünk egy szent küldetés volt az emberek védelme érdekében, akik még csak nem is voltak tisztában a veszéllyel, így magunkra vállaltuk ennek terhét.
   Most ennek csúcsosodása volt a mai este és az összes telihold, ami még ránk várt. De már a zsigereimben éreztem, hogy a mai napon valami más lesz.
   Ugyan egyedül voltam a szobámban, de a házban már nyüzsögtek a tettre kész Vadászok méghozzá farkas vérre szomjazva. Én is pontosan így éreztem és már indultam is volna, amikor egy hang megszólalt a fejemben.
   – Drake Hunt!
   Megfagyott bennem még a vér is. Mozdulatlanná dermedtem és vártam, hogy mi fog történni. Eddig csak megérzéseim voltak, amiket saját magamnak tulajdonítottam, de ez más volt. Még sosem hallottam ilyen vérfagyasztó hangokat a fejemben és nem tudtam mire vélni. Az, hogy kezdek megbolondulni teljesen kizárt volt.
   – Ki az? – kérdeztem félhangosan. Nem akartam az embereim figyelmét felkelteni.
   – Az nem fontos. – A levegő hirtelen túl nehéz lett és feszültséggel teljes. Továbbra is egyhelyben álltam és vártam, hogy az ismeretlen folytassa. – Az ellenség nagyon közel van. A környező erdőkben bujkál. Menj és keresd meg, de ne öld meg!
   Kérlelhetetlen és ellentmondást nem tűrő parancs ellenére felállt a hátamon a szőr az izgalomtól. Mindegy is volt kitől származott az információ, ha vérfarkasokhoz vezetett minket. Bárki is volt a hang tulajdonosa ugyanúgy utálta azokat a szörnyetegeket, mint mi, így hallgattam rá.
Lerohantam a lépcsőn kettesével véve azokat, közben pedig utasításokat üvöltöttem. Elkezdődik a vadászat.

   Már vagy egy órája bolyongtunk minden bokrot átnézve és már csak egy terület maradt, amit még nem vizsgáltunk át. Már azon gondolkodtam, hogy a hang a fejemben átvert, vagy csak képzelődtem, de még át akartam nézni az erdő maradék részét mielőtt elhamarkodott következtetésre jutnék. Bár kicsi volt az esélye, hogy bármit is találjunk ott.
   Nyomultunk előre és akkor az a különös érzés fogott el, hogy nem vagyunk egyedül. Ez csakis akkor szokott előfordulni, mikor az ellenség közelében voltam. Hatodik érzéknek neveztem, ami eddig még sosem hagyott cserben. Több puska is volt nálunk megtöltve, de most a kisebb kaliberű kézifegyvereket is megtöltöttük.
   – Főnök, egy autó! – suttogta valaki.
   És tényleg. Egy piros Sedan parkolt a fák között elbújtatva úgy, hogy az útról ne lehessen látni.
   Remek – gondoltam magamban.
   Ezek után csak kézjelekkel kommunikáltunk, én pedig előre mutattam, jelezve, hogy haladjunk előre. Mindenki fülelt és nagyon figyelt. Az egész csapatom, mind a húszan itt voltunk, hogy elkapjuk a vérfarkast, aki itt húzta meg magát. De nagyon óvatosnak kellett lennünk, hisz hihetetlenül veszélyes egy bestia lehet.
   Minden csöndes volt, nem lehetett látni semmit. A vadállatok mind elmenekültek előlünk, így csak néhány bagoly hangját és denevéreket lehetett hallani. Semmi mást. Aztán egy fojtott sikoly és az egész csapat igazolást nyert, hogy rajtuk kívül van itt még valaki.
   Éjjellátó készülékeink a Hold fényében tökéletesen működtek, így mindenki megindult a mozgolódás irányában megtartva az alakzatot.
   – Ott van! – kiáltotta valaki és mindenki arra fordult amerre a férfi mutatta.
   És valóban. Egy árnyat láttak elsuhanni a bokrok között, végre üldözőbe vehettük a farkast. Ám láthatóan az nem adta könnyen magát. Bár az embereim lőttek rá, de a legtöbb golyót sikerült elkerülnie, a többi pedig csak súrolta, ami nem volt halálos és nem is lassította le túlzottan. Ám ez nem maradhatott így örökké. Megsebesült, ezért csak idő kérdése volt a győzelem, emiatt nyugalomra intettem magam.
      Az izgalmam a tetőfokára hágott, ahogy a többieké is. Az adrenalin szintem az egekbe szökött és alig hallottam valamit a saját szívverésemtől. Le kellett hát nyugodnom, így mély lélegzeteket vettem és a feladatra kezdtem összpontosítani.
   Mivel hangtompítót használtunk, így nem keltették fel senki figyelmét, miközben mégis hatékonyan tudtak működni a többi ember veszélyeztetése nélkül is.
Ám az állat nem adta könnyen magát. A sötétséget próbálta kihasználni, de mi is felkészültek voltunk és ismertük ellenségeink erősségeit, így ez a trükk nem jött be. Viszont olyan gyorsan mozgott, hogy nehezen tudtuk szemmel követni, így le tudott teríteni párat közülünk. Azonnal elharapta a torkukat, kíméletlenül megölte őket, ezért mi sem fogunk kegyelmet tanúsítani, bár nem volt szándékomban megölni őt. Nagyon hasznunkra lehetett élve, már ha sikerül elfognunk. Ha nem, akkor megöljük, mindegy milyen hangot hallottam ma fejemben. Semmi féle vízió, vagy képzelgés miatt nem hagyhattunk futni egy ilyen veszélyes ellenfelet.
   Embereim nehezen követték a bestiát, de én képes voltam bizonyos fokig látni a mozdulatait. Pontosan ezért céloztam és lőttem, de csak súrolta az állatot az egyik lábán, ami láthatóan lelassította a sok vérveszteség következtében. Végül csapatmunkával sikerült bekerítenünk és miután elterelték a figyelmét egy másik lövéssel, képes voltam leütni a puskatussal a farkast, így annak halála nélkül tudtuk elfogni.
   A hang a fejemben elégedettséggel mormolt, egyben nekünk is örömteli élmény volt, még csak most kezdődött a móka része. Felülmúltuk elvárásaimat a csapatommal együtt. Ez volt az eddigi legnehezebb vadászatunk, mivel az állat nem adta könnyen magát.
   Vártunk. Tudtuk, hogy ha elveszítik az eszméletüket, akkor visszaváltoznak és már nagyon kíváncsi voltam, hogy férfit, vagy nőt fogtunk-e el. Abból, amit láttam le mertem volna fogadni, hogy férfit.
Ezért ott álltunk a test fölött, ami lassan átalakult egy meztelen női alakká, ami megdöbbentő volt, ám annál nagyobb izgatottsággal töltött el. Nem tudtam elképzelni, hogy képes így küzdeni egy nő, de most ez izgatott a legkevésbé.
   Nem volt időnk jobban megnézni, ezért nagyon meglepődtünk, hogy a szörnyeteg egy nő volt. Ennek csak örültünk, mivel nem várt szerencse és áldás hullott az ölünkbe.
Elvigyorodtam.
   – Ez a szerencse napom.
   A nőstényt elvittük a házamba és az alaksorba zártuk, ami egy hangszigetelt, vérfarkas-biztos szobát jelentett tele kínzó eszközökkel, amiket előszeretettel használtam is, ha volt kin. Most éppen ez a helyzet állt fel.
   A nőt az embereim lekötözték egy székhez, majd lelocsolták vízzel, hogy felébresszék. Sikerrel is jártak, a bestia köhögve és hunyorogva a szemébe világító lámpától tért magához. Először meglepettség látszott az arcán, majd érzelmeit elrejtve maszkot öltött. Ám ez sem segíthetett rajta, mivel biztos voltam benne, hogy képes leszek megtörni.
   Amikor rám emelte a tekintetét és biztos voltam benne, hogy figyel, megszólaltam:
   – Üdvözöllek a pokolban.

7 megjegyzés:

  1. Szia! Csütörtökön találtam rá a blogodra, és meg kell mondjam, hogy az első kötettől kezdve olvastam, és ezért egyben fogom kommentálni mind a három kötetet. :D Az írásod hatására kissé két részre szakadtam, és el is mondom miért. Egyik részem imádja a történed, míg a másik részem ki van borulva a helyesírási hibákon. Rengeteg volt belőlük, és ahogy haladtam előrébb a történeted olvasásában, örömmel tapasztaltam, hogy csökkentek, de sajnos nem tűntek el teljesen. Ahogy észrevettem az elgépelések inkább lecsökkentek, inkább csak a vesszőkkel állsz hadilábon továbbra is, de az kiküszöbölhető és szerencsére nem ront a történet minőségén. Ami a történet elejét illeti, úgy érzem kissé gyengébbre sikeredett az egész történet többi fejezeteihez képest. Bár tetszik az, ahogyan az első kötetben megoldottad, hogy Elysia és Dastan együtt lehessenek, nekem egy kissé logikátlannak tűnik. Hiszen, ha Erina "elkülönítette" a többi vérfarkastól és folyamatos altatásban tartotta akkor, hogyan öregedett, hiszen, mint írtad ő is az első vérfarkasok között született? Meg, hogyan lehetett egy ember családdal gyerekkora, majd ismerte meg a párját? Vagy, ha ő gyorsan fejlödött akkor, Dastan, hogyhogy nem? Ez nem volt világos. Különben imádtam és imádom is a történeted. Tetszett az első kötetedben, hogy Elysiára és Dastanra fókuszált az egész, illetve a vérfarkasság titkára, meg a bonyolultan alakuló szerelmükre. A második kötetben és ebben ez is az a bajom, hogy bár meghatároztad a főszereplőket, mégis egy-egy másik párt is kialakítasz és összehozol. Úgy sietsz, hogy találkozzanak, miközben akár úgy is megoldhattad volna, hogy Natalie és Marek egymásra találása egy kötet, illetve Safira és Sebastian szerelme egy másik. Nem olvastad J. R. Wardtól a Fekete Tőr Testvériség sorozatot vagy Nalini Singh-tól az Egy világ, Két faj, Állandó küzdelem sorozatot. Ott is úgy oldották meg az írók.
    Ettől függetlenül egyedi, kreatív, izgalmas, kalandos, néhol kiszámíthatatlan (bár volt egy két hely, ahol kitaláltam, hogy kifog kibe belebolondulni :D), romantikus egy történet, amiben mégis van azért valamilyen szintű agresszívitás, vagy harc, de ezenkívül töménytelen erotika, ami tökéletessé, és egyben érdekessé, lebilincsevővé teszi a történeted. A függővégek nagyon ügyesek, hiszen pont ott hagytad mindig abba, ahol mindenki azt mondja, hogy "ne már, pont itt?" vagy, hogy "azonnal folytatást követelek"! Szó szerint ide szegeztél a számítógép elé és függővé tetté. Azt mondja az eszem, hogy "még, még, MÉG!".
    Kaptál hideget, meleget úgyhogy elmondtam a teljes véleményem. :D Bocsi, hogy egy kicsit hosszú lett, de mindent ki sikerült írnom magamból, ami ebben három, lassan négy napban megfogalmazódott bennem. Kiváncsi vagyok a folytatásra, hiszen még mindig nem derült ki, hogy mi lesz a két páros sorsa, bár úgy érzem, hogy Bastianék valahogy közelebb vannak a "boldog véghez", mint Bellék, de attól még tévedhetek, ha úgy írod meg. :D
    Különben, ha van kedved benézhetsz az én blogomra is. Bár nem írok sem fanfictiont, sem regényt (egyelőre még nem, de már készülőben van valami), attól még elolvashatod az irományom. :)
    http://lasd-a-vilagot-ahogy-en.blogspot.com


    Üdv. NicoK95

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Azért írok ismét, mert rájöttem, hogy valamit elfelejtettem leírni az előző megjegyzésben, így ha nem bánod azt, most pótolnám! :)
    Milyen poén az, hogy 2013.09.19-kor kezdtem el olvasni a történetedet, ami vérfarkasokról szól, illetve amiben fontos szerepe van a teliholdnak, és aznap éjjel pont telihold volt. :D Erre csak elalvás előtt közvetlenül jöttem rá, véletlenül! :D
    Ami ezt a fejezetet illeti, szerintem ez 5-ből 5-ös lett, mint nagyon jól sikerült rész. Tetszik az, ahogy bemutatod a "főgonoszt", de miért van az az érzésem, hogy a titokzatos hang az a napisten, akinek a neve most nem jut eszembe, pedig tudom, hogy A betűvel kezdődik a neve. Bár ez csak egy tipp, nem tudom mennyire találtam el azt, amit kigondoltál. :D
    Különben az előző fejezetekben szintén tetszett az, ahogy felvezetted Annabell álmain keresztül a jövőt, bár azt igen sajnálom, hogy valóra is váltottad. Úgy érzem, szegényre szenvedés vár, ezért remélem hamar megérkezik a felmentő sereg, és megmentik. Bár, ha igazán kegyetlen vagy, akkor sokáig elfogod húzni! :D
    Ennyi lenne, vagyis majdnem. Mikor érkezik a következő fejezet? Tudod az izelítőket sosem szerettem, így remélem a teljes fejezettel jelentkezel majd, mikor legközelebb írsz! :D
    Na, most már tényleg nem dumálok, majd csak következő fejezetnél írok megint. :D
    De különben, nem szoktam én mindig ilyen részletes megjegyzéseket írni mindenkinek, csak azoknak, akiknek az írása nagy hatással van rám. :D Úgyhogy érezd magad megtiszteltetve! :D


    Üdv. NicoK95
    Ui. az előző megjegyzésem azért töröltem, mert észrevettem egy nagyon nagy elgépelést, és máshogy nem korigálhattam. :D De ez most helyes. :D

    VálaszTörlés
  4. Szia NicoK95!

    Először is had köszönjem meg a regényed...xD Akkor sorban válaszolok az összes felmerülő kérdésre.

    Hát, igen, tudom és sajnálom a sok hibát ez már egy 4 éve futó történet és ez volt az első "nagyobb" írásom és meg kell hogy mondjam meg is látszik rajta. igyekszek ezeken fejleszteni, most ár talán javult a helyzet és ha egyben olvasod mind hármat szerintem látványos az egyes regények közötti különbség.
    Miközben írtam én is rájöttem több történetbeli hibára, ami sajnos nem tudtam kijavítani, mert akkor újra kellett volna írnom a 2. kötetet....talán egyszer majd sort kerítek rá nézzétek el nekem.
    De olvasom őket imádom J.r.Wardot és Nalini-t is, e mivel nem voltak betervezve így spontán találtam ki, hogy jöjjenek össze.Azért is nem szeretem ezt a sorozatot, mivel tisztában vagyok ezekkel a hibákkal, de azok kedvéért, akik kíváncsiak rá, írom és persze magamnak is, mivel már elterveztem őket, de elismerem igazad van ebben a kérdésben.

    Ez volt az első kör...összegzés a második végén kapsz...:P

    VálaszTörlés
  5. Szia ismételten...xD

    Na, szóval. A mostani történetre vonatkozóan nem adhatok ki információt, mert azzal lelőném a poént :P (hihi xD)
    Amúgy a függő végeimet barátnőmtől tanultam övé az érdem. a Blogodra mindenképp felnézek mjd, valószínű csak a hétvége folyamán, mivel a heteim elég sűrűek. Fejezet is csak a hétvégére várható hasonló okokból kifolyólag.

    Na most, én rettenetesen örülök neki, hogy ilyen hosszú kommentet kaptam, amiben egyszerre volt hideg és meleg is. Csakis így fejlődhet egy író, ha kap negatív kritikát is, vagy kijavítják hibáit, amire legközelebb majd igyekszem is odafigyelni. Teljes mértékben egyet értek a véleményeddel és a jövőben remélem nem fogok hasonló hibát elkövetni.

    Némi brutalitást szerettem volna benn hagyni a történetben, mivel a való élet sem fenékig tejfel és mégiscsak vérfarkasokról beszélünk, bár azt azért remélem, hogy senkinek sem túl sok, vagy éppen túl kevés.

    Nagyon boldoggá tettél é megmosolyogtattál és már nagyon várom a további véleményedet. A teliholdas történet pedig nagyon vicces :) Kár, hogy nem látogatott meg egyikük mi? :P

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Örülök, hogy hasonló az ízlésünk a könyvek terén. :)

    Kár, pedig reméltem, hogy valami kis részletet sikerül kiszednem belőled. De nem baj, akkor gyakorlom a türelmet és megvárom a hétvégét. Akkor gratulálok a barátnődnek is, hogy ügyes "tanítód" volt, a függővégeket illetően. :)

    Különben észrevettem, hogy feltettél egy kis előzetest, részletet a következő részből, de ha nem bánod elvi okokból nem fogom elolvasni (sosem szerettem az ízelitőket, és nagyon összetud zavarni, ezért inkább türelmesen megvárom a hétvégét :D).

    Régebben nekem is meggyült a problémám a nyelvtani és helyesírási hibákkal. Legtöbbször helyesírás ellenőrző programokat igyekeztem igénybe venni, de utána találtam két oldalt, amin fel vannak tüntetve, bizonyos szabályok, amiket jó betartani. Az egyik a Merengő (itt is szoktam olvasni pár irományt): http://fanfic.hu/merengo/gyakori_hibak.php http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=10050 A másik pedig az Imagine (ezt csak nem rég találtam): http://fictions.hu/imagine/viewstory.php?sid=607

    Engem személy szerint nem zavar a brutalitás, mivel rengeteg könyvet, és történetet olvastam róla, meg persze ott van még az élettapasztalat, úgyhogy nem igazán zavar, inkább csak még jobbá teszi a történetet. Nem lesz olyan egyhangú, hanem feldobja és izgalmassá teszi.

    Hű, milyen jó lett volna, ha egy helyes pasi, aki még képes farkassá válni is, meglátogatott volna, és egymásba bolondultunk volna. Na, az egy igazán nagy élmény lett volna! xD


    Üdv. NicoK95

    VálaszTörlés
  7. Szia!

    köszi a segítséget majd meglesem őket. A részletet nem muszáj elolvasni, csak aki akarja s igényli annak van kitéve. Igen, a türelem nagy erény, ezért szeretnélek titeket is ezzel segíteni, hogy megváratlak titeket, így türelmesebbek lesztek...xD
    Jól van, ez egy kicsit gonosz és direkt csinálom :D
    Amúgy nekem vannak ilyen fantáziáim :D

    VálaszTörlés