"Lehajtott fejjel ültem a sötétben
és a csendben. Semmiféle hangot nem hallottam, így úgy gondoltam
hangszigetelés lehetett a falakon, bár ebben nem lehettem biztos. Igazából még
azt sem tudtam hol vagyok pontosan. Nem igazán számított volna, de jobb, ha az
ember ismeri a ház alaprajzát, így könnyebb elmenekülni, csakhogy sajnos nem
adták meg nekem ezt az információt, így viszont a vakszerencsére kell bíznom
magam. Már ha egyáltalán eljutok odáig, hogy megpróbálják kiszabadulni.
Nagy fejtörést okozott nekem ez a
helyzet, főleg mivel amúgy is fájt a fejem a sok ütéstől. A vérzés szerencsére
már elállt minden sebemnél, de így is túl sokat veszítettem és ennek éreztem a
hatását. Szédültem és a rosszullét kerülgetett, ezért nem is fáradoztam azért, hogy
felemeljem a fejem, ám amikor a nagy vasajtó nyikorogva kinyílt felkaptam azt
és meredtem néztem előre.
Úgy tettem, mint aki nem fél és
magabiztos, ám mélyen legbelül megremegett a hitem.
Hogy fogok ebből a slamasztikából kikerülni élve?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése