Hívogató sötétség
Véres mészáros
Anthony Freegard kilépett London forgalmas utcájára. A régi londoni gyilkosságok helyszínére tartott. Fekete ballonkabátot viselt, ami nem volt feltűnő a hideg őszi időben. Kevés ember járta az utcákat, mindenki csak a maga dolgával foglalkozott. Az éjszaka már leszállt és köd borította be mindent.
A férfinak a jellegzetes londoni épületek fel sem tűntek. Alig figyelt a környezetére. Dolga volt, ami lekötötte minden gondolatát. Minden idegvégződése a feladatra koncentrált, ami rá várt. Önként vállalta ezt a hivatást, amitől mindenki más idegenkedett volna. De ő nem. Szentül hitte, hogy isteni küldetést hajt végre, valójában azonban saját vágyait elégítette ki és fennkölt szavak mögé bújva próbálta igazolni tetteit.
Kabátjának zsebében egy éles kés rejtőzött. Már alig várta, hogy használhassa és a köd megkönnyítette a dolgát. Nem rég érkezett a városba egyetlen céllal.
Anthony könnyen léptekkel sétált célja felé. A húszas évei végén járó férfi volt, arca átlagos, nem tűnt ki a tömegből. Számára igen unalmas irodai munkát végzett csekély fizetéssel és még kevesebb elismeréssel. Ez mód felett bosszantotta Anthonyt, de ezt társaságban nem hangoztatta.
Már két éve egy álarc mögé rejtette valódi természetét, énjének sötét oldalát. Munkatársai csak egy visszahúzódó, hallgatag, öreg palinak ismerték, de ez csak álca volt, amivel sikerült mindenkit megtéveszteni. Nem is csoda, hisz London volt a szülővárosa és gyermekkora óta ismerte ezeket az embereket, akik teljesen megbíztak benne. Bár igaz, hogy tizennyolc éves kora óta járta a világot, a régi barátaival tartotta a kapcsolatot.
Kiskorában még nem tudtam ki is valójában, ezért megpróbált úgy viselkedni, ahogy a többiek. De hamar rá kellett jönnie, hogy ő különbözik a többi gyerektől. Nem csak móka és kacagás volt az élete.
Anthonynak eszébe jutottak a régi emlékek és hogy kiűzze őket a tudatából megrázta a fejét. Csak egy valami segíthetett zaklatott állapotán. Csak egy valamivel csillapíthatta kielégíthetetlen éhségét. Ekkor pillantott meg egy prostituáltat az utca túloldalán. Elmosolyodott és átsietett az úton. Meglobogtatott a kurva előtt egy rakás pénzt, az pedig szó nélkül egy sikátorba vezette a férfit. Nem tudta, hogy ezzel hatalmas hibát követett el. Élete utolsó hibáját.
Anythony előhúzta gyilkos fegyverét és hátulról egy gyakorlott mozdulattal elvágta a nő torkát. Úgy helyezkedett el, hogy a vér ne fröccsenjen a ruhájára. A prostituált pillanatokon belül elvérzett és egy hang sem hagyta el a száját. A férfi lefektette áldozatát a földre, majd munkához látott. Követte Hasfelmetsző Jack módszerét és összekaszabolta szerencsétlen nőt. Több szervét is elvitte, majd miután végzett elhagyta a helyszínt zsebében a zsákmánnyal.
Anythony hatalmas elégedettséget érzett és kielégítette gyilkolási vágyát. Legalábbis egyelőre. Tudta, hogy nemsokára ismét ölni fog. Már csak haza akart jutni, hogy máshogy is könnyítsen magán.
Úgy vigyorgott, mint egy őrült, talán kicsit az is volt, de ez őt nem zavarta. Így érezte magát teljesnek és a gyilkosságok által hatalommal bírt, ami felizgatta. Ez volt az ő küldetése és az, hogy ezt még élvezte is, az csak ráadás volt. Ezzel a cselekedetével állt bosszút a társadalmon, emellett megtisztította az utcát a söpredéktől. Szerinte a nők mind mocskosak és hazugok, csak a szenvedésük szórakoztatta. Beteges elme, de számára ez volt a valóság.
De Anthony sem volt mindig ilyen. Voltak furcsa szokásai, ferde hajlamai, amiket azonban próbált elnyomni magában. De két évvel ezelőtt minden megváltozott. Volt egy szeretője, akit Daisy Achardnak hívtak. Nagyon jól megvoltak együtt, a nő gyönyörű volt. Karcsú és kerekded idomokkal áldotta meg az isten, hosszú barna haja volt és igéző kék szeme, emellett olyan kisugárzással rendelkezett, aminek segítségével bárkit képes volt behálózni, de aztán kiderült, hogy a nő házas és Anthonyval csalta meg a férjét. Ekkor Anthony vak dühében meggyilkolta a nőt, annak lakásán. A férfi nagyon is jól emlékezett rá, mikor kérdőre vonta Daisyt:
A nő lakásán voltak. Daisy az asztalnál ült és cigizett és úgy ült ott akár a megtestesült kéjvágy. Arra számított, hogy lesz egy gyors menete a férfival, de nagyot tévedett.
- Daisy, most válaszolni fogsz nekem pár kérdésre.
Akkoriban még Anthony nem utálta a nőket, bár fenntartásai voltak velük szemben. A kapcsolatban ő volt a domináns fél és nem tűrte az ellentmondást. Csak olyan nővel szeretkezett, akik bírták a durva szexet.
- Mit akarsz tudni, tubicám? – kérdezte unottan a nő. Már hozzá volt szokva az efféle hangnemhez. – Azt hittem hiányzik a társaságom és a beszédnél előbbre tartod a kézimunkát.
Daisy elmosolyodott, elnyomta a cigijét egy hamutartóba és felállt. Elindult a férfi felé, minden bizonnyal azzal a szándékkal, hogy megszabadítsa a ruháitól.
A férfi szerette ezt a szirén kinézetű asszonyt, de mint kiderült ő csak azért tűrte el a férfit, mert a férjétől nem kapott eleget és valami durvábbra, kalandosabbra vágyott. Egyáltalán nem szerelemből volt a férfival, csak puszta kéjvágyból.
Hát nem árt a változatosság, nem igaz?
- Férjnél vagy?
Anthony arra számított, hogy majd a nő tagadni fog és követelni fogja, hogy mondja meg ki adta neki ezt az információt, de ehelyett Daisy szimplán, unott hangon elmondta az igazat.
- Igen. – ezen Anthony annyira megdöbbent, hogy egy pillanatig nem is értette a dolgot.
- Hogy merészelted…
- Ugyan már, ugye nem gondoltad, hogy beérem azzal, hogy a szeretőd lehetek? Gondolj csak bele, azért szeretsz annyira, mert sosem nyaggatlak házassággal, meg effajta nyűgökkel és persze én is durván szeretem csinálni.
- Te szajha!
Anthony megragadta a nő nyakát és addig fojtogatta, amíg abból ki nem szállt az élet utolsó szikrája is. Vörös köd szállt az agyára és csak akkor fogta fel mit tett, amikor már elengedte a nő nyakát, aki holtan esett a földre.
Mindig is indulatos volt, de ez a gyilkosság nem szerepelt a tervei közt. Sőt semmilyen emberi lény életét nem akarta elvenni, de már késő volt. Belekóstolt a hatalomban, a gyilkolás örömébe és azóta sem volt képes abbahagyni. Ezzel az esettel nem tudták kapcsolatba hozni, - ez volt a szerencséje – mert a viszonyukról senki sem tudott.
Kezdetben csak kísérletezgetett, majd mikor már elég tapasztalata volt és felbátorodott, másoló gyilkos lett belőle. A leghírhedtebb sorozatgyilkost kezdte el másolni, méghozzá sikerrel. Előtte is sokan próbálkoztak már hasonlóval, de csak neki sikerült ilyen hosszú ideig gyilkolnia anélkül, hogy elfogták volna. Ez hatalmas önbizalommal töltötte el a férfit, már-már isteni képességekkel ruházta fel magát és úgy hitte mindig képes lesz túljárnia a rendőrség eszén. Eddig sikerült is neki. De ő is tudta, hogy a kocka bármikor fordulhat. Ha egy hibát is elkövet, ha szemtanút vagy nyomot hagy maga után, gyanúsított lehet, amit mindenáron el kellett kerülnie.
Hazasietett és gondosan elhelyezte a nőből kivágott szerveket. Berakta őket egy üvegbe és eltette a többi trófea közé, amik még az előző áldozataitól vett el. Miután megtisztította a gyilkos fegyvert, bement a fürdőbe és belenézett a tükörbe. Hideg és sötét, szinte fekete szemek néztek vissza rá. Rövid, barna haja összekócolódott. Állán már borostya látszott, de most nem akart borotválkozni, ezért belépett a zuhany alá. Ott nem tudod ellenállni a szokásos rutinjának és még véres kézzel könnyített magán a zuhany alatt.
Anthony érezte dübörgő vérét az ereiben és tudta, hogy hamarosan ismét gyilkolnia kell. Már egyre kevesebb ideig bírta ki anélkül, hogy valakinek ki ne oltotta volna az életét. Egyre vadabb és vadabb lett az idő folyamán, de ez a folyamat most felgyorsult. Nem tudta az okát, de nem is számított. Csak a vér, a halál volt a fontos.
Már alig érzékelte maga körül a világot, saját fantáziái rabja lett. Őrült volt, romlott elme, ami csak akkor képes leállni, ha elfogják vagy megölik. Nem volt tudatában saját épeszűségének elvesztésének, ami felettébb veszélyessé tette. Ha a nyomozók azt akarták, hogy a gyilkosságok abbamaradjanak el kellett kapniuk a férfit, de persze Anthony nem könnyítette meg a dolgukat.
A férfi miután lezuhanyozott és megtörölközött lefeküdt aludni és mély álomba merült. Mosolyogva aludt el, mert ismét tökéletesen végezte el a dolgát. Reggel pedig frissen ébredt fel. Magára húzott egy farmert és egy laza pólót, majd kiment a gyéren berendezett konyhába és főzött magának egy kávét. Unottan bekapcsolta a hűtőn lévő kistévét és hallgatta a reggeli híreket. A bemondó őszülő, ötvenes éveit taposó férfi volt és ráncok látszottak az arcán, ahogy a rossz hírekről értesítette az állampolgárokat.
- Tegnap este újabb holttestre bukkantak London utcáin. Úgy tűnik a Véres mészáros becenévre hallgató sorozatgyilkos ismét lecsapott. Ez már a negyedik áldozat a városban, akit brutális módon meggyilkoltak. – a bemondó egy kis szünetet tartott, majd folytatta. – Már az FBI is nyomoz az ügyben, de a szörnyű rémtettek rettegésben tartják egész Londont. A rendőrség nem nyilatkozik az üggyel kapcsolatban, mivel a nyomozás még tart.
A bemondó tovább beszélt, de Anthony nem igen figyelt oda rá. A férfit mindig felvillanyozták az általa elkövetett gyilkosságok bejelentése. Főleg az a rész tetszett neki, melyben elmondták, hogy a lakosság retteg. Félhetnek is, hisz még nem végzett. Annyi munkát kell még elvégeznie. Meg kell tisztítani a világot a mocskos nőktől.
Számára csak két fajta nő létezett. Az egyik fajtába tartoznak azok, akik bűnt követtek el és bűnbe csábítják a férfiakat, a másik csoportba pedig azok, akik még bűntelek. De őket is megvetette, mert bennük meg van a lehetőség arra, hogy rosszat cselekedjenek. Szerinte a nők az ördög megtestesítői, így előbb-útóbb mind bűnössé válnak, ezért jobb megelőzni, hogy a rossz ösvényt válasszák. Holtan több hasznot hoznak a társadalomnak.
Anthony ezen dolgozott már két éve és emiatt minden mást hanyagolt. Rokonai már meghaltak, közeli barátai nem voltak és az egyetlen nő, akit szeretett elárulta, így már nem volt kapaszkodója a világhoz. Elvesztette a társadalomba és a nőkbe vetett hitét, így létrehozta saját világképét és a világot, a társadalmat is eszerint akarta átformálni. Ő már nem képes felfogni tetteit és annak következményét, elméje teljesen elborult. Már nem sok választotta el a teljes összeomlástól, de Anthony ennek nem volt tudatában.
Igaz, hogy Londonban ez csak a negyedik áldozata volt, de más országokban is tevékenykedett, ezért az áldozatok száma már megközelíthette a százat is. Már nem számolta, így nem tudta pontosan, valószínűleg kevesebb embert ölt meg, de ez a szám jobban hangzott. Nem számított, csak az volt a lényeg, hogy minél többet öljön meg, hogy minél több vér tapadjon a kezéhez.
Anthony állapota rohamosan romlott. Két évvel ezelőtt akár egy hónap is eltelt két gyilkosság között és mindig mindent előre megtervezett, figyelt, majd lecsapott, de most már egyáltalán nem ez volt a helyzet. Most spontán csapott le, akkor, amikor csak kedve úgy hozta.
A férfi elmosolyodott a gondolatra, hogy hamarosan ismét az utcára fog menni és lecsap. Már alig volt képes türtőztetni magát pedig tegnap ölt. Kezdett szétcsúszni.
Hirtelen egy mondat fogta meg Anthony figyelmét. Ismét a tévére figyelt.
- Bár a rendőrség nem sokat árult el, de azt elmondták, hogy már szűkítették a gyanúsították listáját. Hamarosan nyilvánosságra hozzák az elkövető profilját is.
Ezután a bemondó másról kezdett el beszélni, Anthony ezért kikapcsolta a tévét. A férfi teljesen megdöbbent. Számított erre, de mégis… nem volt jó ezt hallani. Szűkítették a gyanúsították listáját. Ez idegesítette, de próbálta megnyugtatni magát.
Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Eddig is túljártál az eszükön ezután sem lesz másként. – nyugtatta magát. – Igen. Sosem fogják elkapni. Azok a nyomorult azt sem vennék észre, ha az orruk előtt követné el a gyilkosságokat.
Anthony arcán ördögi vigyor terült el. Abban is biztos volt, hogy még a gyanúsították listáján sem szerepel. Ostoba rendőrök.
Mivel munkanap volt Anthonynak be kellett mennie dolgozni. Fenn kellett tartani a látszatot, hogy ő még mindig egy rendes állampolgár. Remélte, hogy nem kerül majd szóba a tegnap esti gyilkosság, mert nem tudná türtőztetni magát, ha valamelyik tudatlan becsmérelné a küldetését.
Tömegközlekedéssel ment a munkahelyére, ahogy sokan mások is. Nem akart feltűnés kelteni és potenciális áldozatok után is tudott nézni. Bár most nem foglalkozott a hömpölygő tömeggel. Már nem tervezett előre. Az túl sokáig tartana.
Anthony leszállt a metróról és besétált az irodaépületbe, ahol a világ legunalmasabb munkát kellett elvégeznie. Leült a számítógépéhez és sorra kellett adathalmokat bevinnie a rendszerbe. Ennél unalmasabb és haszontalanabb munkát el sem tudott volna képzelni. Nem elég, hogy kevés a fizetés, de ráadásul úgy bánnak itt az emberrel, mint egy kutyával. Már csak azért járt be, hogy ne tűnjön fel senkinek a megváltozott viselkedése és lelkiállapota.
- Hello, Anthony. – köszönt neki az egyik munkatársa.
Bobbie Wilkinson volt a legidegesítőbb személy Anthony régi barátai közül. Régen jóban voltak mostanra azonban csak púp volt Anthony hátán. Bobbie a negyvenes évei közepén járó, pocakosodó férfi volt. Két gyermekes családapa, aki imádta a gyerekeit és a feleségét. Ez felettébb bosszantotta Anthonyt. Nem hitte, hogy a felesége hű hozzá. Talán most őt kéne megölnie.
- Csak nem rossz napod van, fiam? Olyan morcosnak tűnsz nekem.
- Hello Bobbie. Semmi különös, csak bal lábbal keltem fel. – az álarc fenntartása egyre nehezebb feladat volt Anthony számára.
Bobbie szája mosolyra húzódott. Ő nem is sejtette, hogy állítólagos barátja a Véres Mészáros. Könnyed beszélgetésbe elegyedett bárkivel és mindenkihez nagyon kedves volt. Anthony nem hitte el, hogy lehet valakinek ilyen a természete, ezért képmutatónak tartotta a férfit.
- A mai nap jobb lesz. Munka után elmehetnénk egyet sörözni. Na, mit mondasz? Úgy is csak otthon gubbasztanál, ahogy szoktad.
- Nem lehet, sajnálom.
- Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani. Hát sebaj, majd legközelebb. Most visszamegyek dolgozni. Jó munkát.
Az ebédidőig semmi érdekes nem történt. Anthony, ahogy a többi ember is bement az étkezőbe, ahol elfogyasztották ebédjüket. Valaki az egyik sarokban suttogni kezdett és a beszélgetés egyre hangosabbá vált, magára vonva a többiek figyelmét.
- Halálbüntetést érdemelne! – kiáltotta az egyik.
Mindenki rögtön tudta, miről van szó. Sokan helyeseltek néhányan pedig csöndben maradtak Anthonyt azonban feldühítette mindez.
- Miért gondoljátok ezt?! Amióta a Véres Mészáros gyilkolni kezdett, ahol csak feltűnik a bűnözés csökken. A prostituáltak felhagynak tevékenységükkel. – kelt ki magából Anthony.
Bobbie azonnal reagált:
- Ez valóban igaz, de amint eltűnik, minden visszaáll a régi kerékvágásba. És különben is milyen áron szorul vissza a bűnözés mond, Anthony. Nőket gyilkol meg, méghozzá milyen módon? Az az ember egy démon. Aki képes ilyesmire az nem ember. Nem igazolhat semmi egy gyilkosságot. Isten színe előtt kell majd felelnie. Nem szabadna védened.
Anthonyt elöntötte a méreg. Isten?! Még hogy isten előtt kell felelnie! Még hogy ő egy démon, hát ezek az emberek nem látják, hogy megtisztítja őket a nők uralma alól? Hogy megvédi őket az nők ármányától és attól, hogy bűnbe csábítsa őket és aztán elkárhozzanak? Nem érdemes rájuk pazarolnia az idejét, nem érthetik meg őt és azt, hogy mekkora áldozatot vállal értük. Hálátlan emberek. De a száját csak ennyi hagyta el:
- Igazad van, sajnálom, nem gondoltam végig.
Anthony hatalmas önuralmat tanúsított, de már eldöntötte, hogy ki lesz a következő áldozata. Bobbie Wilkinson felesége. Kegyetlenül és kíméletlenül fog elbánni vele.
- Jól van, fiam. Megértjük az indulatod. De most mindenki irány dolgozni. Letelt az ebédidő. Nyomás!
Egymás között sugdolózva mindenki ment a dolgára. Anthony mindenkit került, majd miután letelt a munkaidő hazasietett. Gyorsan elővette a kését és sötét kabátját, majd beszállt az autójába és Wilkinson feleségének munkahelye felé sietett. Ritkán használta az autóját, de ez most különleges alkalomnak számított.
Bobbie volt olyan bolond, hogy elárulja neki hol dolgozik a nő. A férfi és annak személyisége lesz a hibás, hogy felesége meghal és gyerekei anya nélkül nőnek fel. De Anthony nem érzett bűntudatot, azért amit tenni készült. A gyerekek majd hálásak lesznek neki, azért hogy megszabadította őket mocskos anyjuktól. Tényleg hitt ebben.
Jodie Wilkinson óvónőként dolgozott a város szívében. Még több gyerek, akire hatással lehet. Anthony úgy vélte jól döntött. Ő tökéletes áldozat. Szerencséje volt. Jodie épp akkor lépett ki az épületből, mikor Anthony odaért. Megállt a nő előtt és kinyitotta az anyósülés ajtaját.
- Hello Jodie, hazavigyelek?
- Á Anthony, szia. Ugyan nem szükséges, nem akarok a terhedre lenni.
- Nem vagy a terhemre. Épp erre jártam, úgyhogy nem lenne gond.
- Rendben, köszönöm.
Anthony alig bírta visszafogni a vigyorgását, mikor a nő beszállt. Jodie a harmincas éveit taposta már, de mégis gyönyörű nő volt. Fekete haja a válláig ért, kék szeme akár a tenger, karcsú alakja pedig szemet gyönyörködtető, de Anthonyt nem tudta elvarázsolni egy pillanatig sem. Ő csak a nőben rejlő gonoszságot kereste.
- Teszünk egy kis kitérőt, remélem nem baj.
- Nem, csak nyugodtan.
Jodie egy ideig nem fogott gyanút, hisz miért is tette volna, de egy idő után észrevette, hogy Anthony csak köröz a városban. Nem értette a dolgot.
- Mégis hova akarsz menni Anthony?
- Mindjárt, egy pillanat.
Anthony egy sikátort pillantott meg, ami a félhomályba burkolózott. Tökéletes. Megállt az autóval és kést szegezett Jodie nyakának. Már este fele járt, de a Nap még ontott a fényt a városra. Kockázatos volt nappal ölni, de Anthony legyőzhetetlennek képzelte magát. Úgy hitte senki sem képes elkapni. Már nem tudott uralkodni a késztetésen, hogy öljön. Gyilkolnia kellett. Muszáj volt. Teljesen szétcsúszott. Felületlenné és figyelmetlenné vált. Idő kérdése volt, hogy elkapják, de Anthony nem így érezte. Teljesen kifordult önmagából, ő már csak egy gyilkoló gép volt.
- Most velem jössz.
- De… Anthony, mi folyik itt?
Jodie rémült volt és lassan felfogta, hogy mi történik vele. Egy gyilkos karmai közé került, de nem akarta elhinni, hogy egy régi ismerőse a retteget Véres Mészáros.
- Kussolj! Ne merj megnyikkanni.
Anthony a karjánál fogva ráncigálta a rémült nőt. Senki sem figyelt rájuk. Belökte a sikátorba, de Jodie nem adta fel könnyen. Harcolt.
- Segítség! Valaki segítsen!
Anthonynak el kellett hallgattatnia, de mivel szemben állt vele nem tudta volna rendesen elvágni a torkát, ezért hasba szúrta. Kihúzta a nőből a véres kést és megnyalta a pengét. Friss vér. Ördögi mosoly jelent meg Anthony arcán, Jodie pedig hitetlenkedve nézett fel a férfira. A férfi nem hagyott időt a nőnek újra és újra megszúrta. Vér, vér még több vér. Anthony csak erre tudott gondolni.
Anthony és Jodie a sikátor közepén álltak félhomályban, így aki elment a sikátor előtt kivehette, hogy mi történik ott. Egy nő fel is sikított, amikor meglátta, hogy a férfi lesújt.
- Úr isten, a Véres Mészáros! Valaki hívja a rendőrséget! Emberek!
A férfiak az utcán a sikátor felé futottak, míg a nő, aki meglátta Anthonyt elővette a telefonját és tárcsázott. Anthony teljesen bevadult és a sikátor eleje felé futott kezében fegyverével. Halálos fenyegetést jelentett mindenkire. Jodien már nem lehetett segíteni, de most hogy megzavarták Anthonyt, mindenki más is veszélybe került.
Négy férfi rohanta le a gyilkost. Kiverték a kezéből a kést és a földre teperték. Kezét hátracsavarták és a földhöz szegezték. Anthony ellenállt, vicsorgott és szitkokat kiabált, de ez nem változtatott a helyzetén.
A négy férfinek nem kellett sokáig féken tartani a dühöngő Anthonyt, mivel a gyilkosságok miatt a rendőrség megduplázta a járőr kocsik számát, így hamar kiértek a helyszínre. Nagy erőfeszítések árán sikerült beültetniük az autóba a véres ruhájú Anthonyt és a rendőrök a kapitányságra vitték a férfit. Anthony azonnal a kihallgató szobában találta magát.
- Miért tette? – kérdezte a rendőrfőkapitány.
- Milyen kedves, hogy személyesen látogat meg, uram. – Anthony szinte köpte a szavakat.
Egy FBI ügynök is benn volt a szobában. Csendben tanulmányozta a megbilincselt férfit.
- Ne szórakozzon velem!
Anthony unott képpel nézett a kapitányra.
- Ne legyen olyan nagyra magára. Sosem kaptak volna el, ha nem leszek hanyag.
- Meglehet, de ha olyan okos, mint ahogy hiszi, akkor miért csücsül most itt?
- Menjen a picsába! Több embert öltem meg, mint eddig bárki és maguk tehetetlenül nézték! Mindenki rettegve ejti ki a nevem! Beírtam magam a tankönyvekbe! Mindenki emlékezni fog rám!
Ekkor a fiatal FBI ügynök ellökte magát a faltól és a szoba közepén lévő asztalhoz sétált, szembe Anthonyval. A főkapitány csendben állt és figyelte az események alakulását.
- És mondja milyen indíttatásból tette, amit tett?
- Hogy megtisztítsam a világot a szeméttől.
- Ezt gondolja a nőkről? De vajon miért? Talán az anyja megcsalta az apját és maga ennek szemtanúja volt? Esetleg önt csalták meg?
- Elég!
Anthony megpróbált az ügynökre támadni, de le volt bilincselve, így még felállni sem volt képes a székről.
- Vagy csak a gyilkolás öröme hajtotta?
Az ügynök és a gyilkos tekintete találkozott.
- Az igazság mindig kiderül.
- Ha ezt hiszi, akkor maga sokkal ostobább, mint ahogy gondoltam.
- Vezessék el.
Anthonyt visszavitték a cellájába, ahol három napot várt a tárgyalására. Az esküdtszék bűnösnek kiáltotta ki a felhozott bizonyítékok alapján és villamosszék általi halálra ítélte a férfit.
- Az ítélet végrehajtása a tárgyalás utáni harmadik napon végre kell hajtani. – ezzel a mondattal zárul le a Véres Mészáros tárgyalása.
Az emberek megnyugodtak, de örökké beléjük égett a borzalom emléke. Csak igazságot akartak szolgáltatni a gyilkosnak. Az emberek saját szemükkel akarták látni a démon kivégzését a rendőrség azonban csak nagyon kevés embert engedett be, hogy lássa.
- Mit üzen az utolsó szó jogán?
Anthony már a villamosszékben ült lekötözve. A szemkendő még nem volt a szemén, így látta azokat az arcokat, akik az üveg mögött, a másik szobából nézték őt.
- Lehet, hogy engem elkaptak, de higgyék el, lesznek még mások is, akik folytatni fogják, amit elkezdtem. – egyesével mindenki szemébe nézett. – Nem vagyok én démon, mint ahogy azt szeretnék. Pontosan ugyanolyan ember vagyok, mint maguk, csak én engedtem a sötét csábításnak. Mindig lesznek hozzám hasonlók és a gonoszság sosem tűnik el a világból. Sőt, magukban él. Senki sem ártatlan vagy jó. Mind az ördög gyermekei vagyunk! Kitépni egy nő szívét a legnagyobb élvezet a világon! Majd maguk is megtapasztalják!
Anthony nevetése visszhangzott a teremben még akkor is, mikor a fejére húzták a sötét kendőt és bekapcsoltál az áramot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése