13. fejezet
- A menyasszonya?
Elképedve álltam Maya előtt. Hitetlenkedve néztem a nőt, aki valamilyen oknál fogva nagyon fontossá vált számomra. Akár a levegő, nélkülözhetetlen. Erre az arcomba vágja, hogy az ellenségem menyasszonya.
Forrt bennem a düh. Most már biztos, hogy kinyírom Meddoxot.
- Ezek szerint a szeretője vagy. – összeszorítottam az álkapcsom.
Maya összerezzent és félelmet láttam a szemében. Itt volt az a pont, ahonnan már nem volt visszaút. Teljesen elvesztettem a józan eszem és csak az ösztöneim vezéreltek. Nemcsak, hogy Meddox örömét lelte Maya testében, még erőszakkal tette ezt.
Bárki, aki az utamba mer állni, meghal.
- Maya itt marad! – jelentettem ki.
- Mindannyian kellünk oda, mert nem tudjuk hányan vannak. Egyedül pedig nem hagyhatjuk itt, Algernon.
Hiába morogtam, vicsorogtam, attól még igaza volt Dastannak. Szó nélkül elvettem a fegyvereim Natalietól és elrejtettem őket a ruhám alá. Dastan ugyanígy tett. Natalie tátott szájjal bámult Mayára és észre sem vette, hogy szabaddá vált a keze. Maya pedig tudomást sem vett Natalie illetlen bámulásáról. Úgy állt ott, mintha a kijelentése nem állított volna mindent a feje tetejére. Mintha csak az időjárásról társalogtunk volna.
Mindjárt megőrülök!
Belemarkoltam a hajamba, jó erősen, nehogy még kárt tegyek valamiben.
- Menjünk! – úgy éreztem menten felrobbanok. Viszketett a kezem.
Maya kezébe nyomtam a tőrét. Csodálkozva nézett és már nyitotta a száját, hogy kérdezzen, de én megelőztem.
- Önvédelem céljából, de meg se próbáld ellenünk fordítani. Most nem vagyok olyan kedvemben.
Maya bólintott.
- Megőrültél?! – Annabell már megint akadékoskodott, de a pillantásom elhallgattatta.
Elindultunk. Végigrohantunk a városon, az emberek pedig az ellenkező irányba menekültek. Miközben a legfőbb ellenségünk felé futottunk, azon gondolkodtam, hogy romolhatott el minden egy pillanat alatt.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Ha ezt Elysia hallaná… szinte már fülemben csengtek a szavai:
- Algernon, ezt fejezd be! Ne siránkozz, hanem tegyél ellene!
Mintha olyan könnyű lenne. De ha az lenne, akkor nem lenne kihívás és hol maradna a móka? Különben is meg akartam küzdeni a nőért, akit szeretek. Ha csak az ölembe hullana, az nem lenne az igazi. Ez talán nem az, amit a legtöbben tennének, de én romantikus alkat vagyok, akármennyire is furcsállják az emberek.
Megszakítottam a gondolatmenetem, mivel megpillantottam Meddoxot egy sétáló utca kellős közepén, ahogy egy fiatal nőt rángat fel a földről. Felismertem mellette Stefant, aki meglőtt. Még két férfi tombolt Meddox mellett, legyilkolva minden menekülő embert, akit csak értek.
Meddox is meglátta a csapatunkat. Elengedte a nőt, aki sírva botladozott el. A többi férfi is ránk emelte a tekintetét és ők is elengedték áldozataikat. Ellenségeink felsorakoztak velünk szemben. Mayát magam mögé rántottam.
- Nahát, nahát Algernon, mégsem patkoltál el? Pedig már reménykedtem.
- Azt sejtettem.
Meddox ezután a hátam mögé nézett.
- Oh, Maya. Látom te is itt vagy. Gyere szépen ide. – Meddox kinyújtotta a kezét, de én nem engedtem Mayát kilépni mögülem.
- Azt már nem Meddox. Ezt ketten rendezzük le.
- Ahogy akarod.
Meddox kardot rántott és én is így tettem. Egymásnak estünk. Pengék csattanása és a morgásunk hallatszott. A szemem sarkából láttam, hogy a többiek sem tétlenkedtek. Natali odasietett Maya mellé és a kardját maga előtt tartva, támadó állásban állt. Dastan Stefannal, Sebastian egy katona kinézetű kopasz fickóval, míg Annabell egy fiatal fiúval küzdött.
A pillanatnyi figyelmetlenségemnek megvolt az ára. Meddox kardja megsebzett a karomon. Felszisszentem és ellentámadásba lendültem. Most csak Meddoxra koncentráltam. Muszáj volt nyerjem. Muszáj!
Most mi legyen?
Itt álltam Maya előtt, de nem tudtam mitévő legyek. Segítenem kéne, vagy maradjak itt? Legszívesebben Sebastian segítségére siettem volna, de képes lettem volna megsebezni Mareket? Igaz, hogy eldöntöttem, hogy megölöm, ha megpróbál bántani minket, de most, hogy láttam őt, elbizonytalanodtam.
Marek kezéhez vér tapadt és én mégsem…
Mit tegyek? Mit kéne tettem?
Úgy tűnt Marek nem változott. Nekiesett Sebastiannak, aki örömest belement a harcba. Ismét végigkellett néznem, ahogy harcolnak. Bár karddal támadták egymást, az öklüket is használták. Le sem vettem róluk a szemem. Sebastian nem állt valami jól, majdnem a földre került. És ekkor hallottuk meg Meddox hangját.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, míg csak csapás csapást követett. Már nagyon fáradt voltam. Egyre több sebet szereztem. A lábam iszonyatosan fájt, ezért a döféseim egyre gyengébbek és pontatlanabbak lettek. Meddox ki is használta az alkalmat és a kardot pont oda döfte, ahol a lőtt sebem volt. Fájdalmamban felordítottam és a földre rogytam. De a kardomat nem engedtem el. Felfelé döftem. Meddox kardja megállt a nyakamnál és az enyém pedig ugyanúgy Meddox nyakának szegeződött.
Lihegtünk.
- Na, mi legyen, Algernon? Én vagyok jobb helyzetben.
- Igen? Nekem nem úgy tűnik.
- Te vérzel és több sebed is van. Gondolom nem érzed magad túl jól. Szépen megvárom, míg elvérzel. Majd csak akkor vágom le a fejed.
A fenébe is! Igaza volt. A látásom máris kezdett elhomályosulni és egy ólom súlya nehezedett a szemhéjamra.
- Sosem játszottál tisztán, Meddox. Egy féreg vagy!
- Ez nem segít a helyzeteden, barátom. Nem győzhetsz.
Körbenéztem, bár nem tudtam teljesen, mivel a penge még mindig a nyakamnak nyomódott. Sebastian szénája nem állt jól, de még tartotta magát. Annabell már a végső döfésre készülődött, Dastan és Stefan között pedig még nem dőlt el, hogy ki kerül ki győztesen.
- Még nem dőlt el semmi.
- Dehogy is nem. Maya majd eldönteni a csatát. Ha érez valamit irántad nem hagyja, hogy meghalj, de ezzel elveszíted a csatát. Melyiket szeretnéd jobban, Algernon? A győzelmet vagy őt? Bár azt hiszem, tudom a választ.
Vicsorogtam, Meddox pedig nagyon élvezte szorult helyzetem.
- Maya! – kiáltott neki – Mond csak szeretnéd, ha ez a félkegyelmű életben maradjon? Akkor gyere ide és állj vissza az oldalamra, vagy esküszöm nem kegyelmezek neki.
Nem láthattam Maya arckifejezését, mert mögöttem volt, hátrafordulni pedig nem tudtam. De Meddox pontosan láthatta Maya reakcióját.
Vajon hogy dönt?
A nevemet hallva szinte megdermedve álltam. Olyan gyorsan történt minden. Nem is tudtam, hogy mi miért történt, vagy hogy mit is kéne erre reagálnom.
- Mond csak szeretnéd, ha ez a félkegyelmű életben maradjon? Akkor gyere ide és állj vissza az oldalamra, vagy esküszöm nem kegyelmezek neki.
Összerezzentem. Végig őket néztem, le sem tudtam venni a szemem róluk, de eddig a pillanatig nem is fogtam fel Algernon helyzetét. Látva a képet, ahogy egymás torkának szegezik a fegyverüket teljesen sokkoló élmény volt.
- Algernon… - suttogtam.
Natalie hátrafordult.
- Most mi lesz? Tenned kell valamit Maya. De nem engedhetlek oda, mert Algernon megölne. Mi legyen? A francba is, Natalie törd a fejed. Gyerünk.
- Mi lesz Maya?
Natalieról újra Meddoxra néztem. Bár jó pár méterre voltunk egymástól a szemébe néztem. Tudtam mit fogok kapni, ha újra a kezei közé kerülök, de nem hagyhattam Algernont meghalni. Döntöttem.
- Natalie, mennem kell. Engedj utamra.
Ránéztem, ő pedig viszonozta a pillantásom.
- Nem tehetem.
- Pedig muszáj lesz. – előhúztam a tőröm és Natalie nyakához szorítottam – Engedj elmennem.
Nem akartam használni a fegyverem, de végre ráébredtem a sorsomra. Sosem menekülhetek Meddox karmai közül és, hogy ne folyjon több vér a kezembe kell vennem az ügyet. Ha használnom kell ezt a tőrt, hogy visszatérjek hozzá, akkor fogom is. Azért, hogy senki másnak ne kelljen meghalnia.
- Nem tehetem. – Natalie megragadta a kezem.
Natalie szeme izzott és készen állt a harcra.
- Kérlek, nem akarom ezt tenni. Engedj!
- Nem!
Natalie kiütötte a kezemből a tőrt és hátracsavarta a kezem. Ismerős helyzet volt, de Natalie nem Algernon volt. Hátralendítettem a fejem és sikerült lefejelnem Nataliet. Megtántorodott és lazult a szorítása. Kihasználtam az alkalmat, kiszabadítottam a kezem és Meddoxék felé futottam.
Amikor odaértem megragadtam Medox kardját tartó kezét.
- Engedd el! Könyörgöm! Bármit megteszek, amit csak akarsz, csak hagyd békén.
Kiskorom óta most először könyörögtem Meddoxnak.
- Ne bántsd.
Meddox ördögi mosolyt villantott rám, majd leengedte a kezét és hátrébb lépett.
- Nem!
Algernon előre döfött a kardjával, de nem érte el Meddoxot.
- Maya ne! Ne tedd!
Szíven ütött Algernon kétségbeesett kiáltása. A szívem tétovázott, de már nem tehettem semmit. Algernon megpróbált felállni, de nem volt elég ereje. Nagyon vérzett és sápadt is volt.
Jól döntöttem, mindegy mi lesz a következménye.
Natalie odasietett hozzánk és kardját Meddoxra szegezte. Meddox maga elé rántott, én pedig nem ellenkeztem. Élő pajzsként használt, keze akár a satu, úgy szorított.
- Megmondtam Algernon, vagy az egyik vagy a másik. Mindkettő nem lehet a tiéd.
- Ezért még megöllek, Meddox! Nem halok meg, amíg te élsz és lélegzel!
- Majd meglátjuk. Gyerünk fiúk, vége a mókának! Ja és Algernon, ha bármelyikőtök is követni mer, akkor azonnal elvágom Maya torkát.
A rendőrség szirénája hallatszott Meddox pedig hátrafelé húzott. Raul, Marek és Stefan odajött hozzánk és futásnak eredtünk. Még egy utolsó pillantást vetettem az elcsigázott Algernonra, majd teljes erőmből futni kezdtem.
- NEM!!!!
Üvöltve a kőre csaptam, véres nyomot hagyva rajta. Nem voltam elég erős. Maya.
- Algernon?
Natalie óvatosan közelített hozzám.
- Miért nem állítottad meg?! – kaptam fel a fejem és vontam kérdőre a lányt.
- Próbáltam, hidd el. De Maya nagyon erős. Ezenfelül megakart menteni, elszánt volt. Sajnálom.
Nem érdekelt a magyarázkodás. Tudtam, hogy ez nem Natalie hibája, hanem csak az enyém. Annyira fájt, jobban, mint bármilyen sérülés. Már itt volt velem és megtudtam, hogy nem szereti azt az állatot, biztonságban volt és én nem tudtam megvédeni. Ki tudja mit tesz vele Meddox ezek után.
- Utána kell menünk!
- Algernon! – Dastan is ideért – Nem mehetünk utánuk. Hallottad mit mondott Meddox és különben is el kell látnunk téged, figyelj…
- Nem érdekel! Maya! – elkeseredetten terültem el a földön.
Minden erőm elszállt. Egy könnycsepp gurult le az arcomon. Ismét cserbenhagytam azt, aki a legtöbbet jelentett számomra. A történelem ismétli önmagát.
Lehunytam a szemem és elájultam. Megint.
Oh szegény...(Maya,Algernon)
VálaszTörlésHát ez nem túl kegyes húzás a sorstól.
Marek motivációját még mindíg nem értem.
Remélem hamar lesznek új fejezetek ,olyanok is amik Marekről szólnak mert nagyon érdekel hármuk sorsa.(Marek,Natalie,Sebastian).
De ha már itt tartunk Meddox útálatát sem értem.
Nagyon jó lett.Alíg várom az új fejit.:D
Szia!
VálaszTörlésKöszi a komit és lesznek még olyan fejezetek, amiben Marek és Natalie szemszöge is lesz és akkor apránként majd minden kiderül. Meddox utálata?......minden ki lesz még fejtve :)
Örülök, hogy tetszett :)