Vérfarkasok éjszakája sorozat - Üvöltő Fájdalom - 21.fejezet

Hát itt a kövi fejezet. Jó olvasást :) És lécci írjatok véleményeket.

21. fejezet

-         A kishúgodat?

-         Igen. A Rejtőzködőknél tartják fogva és Meddox egyik embere is vele van. Ha Vlad nem kap hírt Meddoxtól, akkor megöli Safirát és ha megpróbálok megszökni, akkor megkínozzák. Nem ellenkezhetek Medoxxal, Algernon, mert itt nemcsak az én életemről van szó.

-         Megmentjük.

Algernon azonnal rávágta a választ és megragadta a karom, tartott, hogy ne fordulhassak el tőle. Fanyarul elmosolyodtam.

-         Nem tudod. A Rejtőzködők nem szívesen fedik fel a kilétüket, emellett Vlad, ha úgy érzi, hogy valaki megpróbálja megmenteni a húgomat, akkor megöli az illetőt vagy Safirát. Élve csakis Meddox parancsára hagyhatja el a Rejtőzködőket.

Sokat gondolkodtam ezen és próbáltam kitalálni valami tervet, de semmi kivitelezhetőt nem tudtam kitalálni Safira megmentésére. A Rejtőzködők a vérfarkasok egy olyan csoportja, akik elrejtőztek mind az emberek, mind pedig a többi vérfarkas elől. Nagyon kevés embert fogadnak be a soraik közé és nagyon bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Senki sem tudja hol táboroznak és sokszor változtatják táborhelyüket. Szinte lehetetlen volt megtalálni őket és ez jelentette a legnagyobb problémát Safira megtalálásában. Ezért is nem sikerült korábban. Most már fel is adtam, hogy megpróbáljam. Valami mást kellett kitalálnom, de eddig nem sikerült.

-         A király talán tudja hol vannak.

-         Senki sem tudja.

Bár a Rejtőzködők nem tagadták meg Oresztészt, mint királyt, de nem is követték minden törvényét. Jobban szeretnek magukban lenni, mint a civilizációban.

-         Ha ez az oka, amiért Meddoxxal vagy, akkor megígérem, hogy kiszabadítom és akkor te is szabad leszel.

Boldoggá tett Algernon ígérete, de nem akartam reménykedni. A remény megölne.

-         Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani.

Algernon belenézett a szemembe. Csak elszántságot láttam, semmi tétovázást.  

-         Nem szoktam felelőtlenül ígérgetni.

Elhittem, de akkor sem reménykedhettem.

-         Gyere, Dastan felhívja Oresztészt. Ő majd tud biztosat mondani.

Bólintottam. Nem volt erőm ellenkezni.

Istenem, de boldog voltam. Igen, Maya testvére veszélyben volt, de ha őt megmentem, akkor semmi sincs veszve és esélyem lesz Mayánál. Akkor megszabadul a béklyóitól és talán akkor megnyílik előttem. Remény és melegség töltötte el a szívem. Végre van remény, végre látom merre tartok, szinte már a kezemben tartottam a győzelmet. Nincs azaz ember, vagy vérfarkas, aki megállíthatna.

Gyors tempóban sétáltunk egymás mellett és hamar visszatértünk Dastanékhoz. Én egyből Dastan felé vettem az irányt. Mikor odaértem, halkan odasúgtam a barátomnak:

-         Beszélnünk kell.

Dastan bólintott és kicsit eltávolodtunk a többiektől. Ekkor kezdtem el:

-         Dastan, hívd fel a királyt. Ő biztosan tudja hol táboroznak most a Rejtőzködők.

A barátom felvonta a szemöldökét és nem értette hirtelen érdeklődésemet irántuk. Sosem emlegettük őket, hisz nem tartoztak közénk, nem akartak kapcsolatba lépni velünk.

-         Miért akarod tudni, hogy hol vannak?

Lehalkítottam a hangom, bár eddig sem beszéltem hangosan. Úgy éreztem Maya nem akarja, hogy a többiek megtudják, miért van Meddoxxal. Örültem, hogy engem mégis a bizalmába fogadott. Reménnyel telt meg a szívem. Bármit megtettem volna, csak hogy az enyém legyen.

-         Maya húgát ott tartják fogva. Ha megtudnám hol vannak, ki tudnám szabadítani.

Elmondtam Dastannak ezt, mert magától is rájött, hogy Mayáról van szó. Bár nem kellett ezért megerőltetnie az agytekervényeit. Amúgy is kihúzta volna belőlem.

-         Megkérdezem, de nem ígérek semmit.

-         Köszönöm.

Dastan megveregette a vállam, majd elővette a telefonját és odébb húzódott én pedig visszatértem Mayáékhoz. Épp akkor értem vissza, mikor Marek egy gyufát dobott a halott Vadászok holttestére. Egy halomba gyűjtötték őket és a legfelső Vadász ruhája tüzet fogott, majd a tűz tovább terjedt.

Ránéztem Mayára, aki sem Marekhez sem a többiekhez nem csatlakozott. Ott állt egymagában és meredten nézte a halott Vadászok testét. Meg akartam vigasztalni a lányt, ezért megindultam felé, de Maya megérezve a közeledésem feltartotta a kezét jelezvén, hogy ne menjek közelebb. Nem nézett rám. Ismét elzárkózott előlem, pedig reménykedtem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. De Maya nem könnyítette meg az életemet. Felsóhajtottam és azon tűnődtem mit csináljak most. Mi legyen a következő lépésem.

Mélyen és kellemesen aludtam, mikor a telefon csörgése ébresztett. Nem mozdultam, gondoltam, majd elhallgat és nem éreztem késztetést arra, hogy felvegyem. Próbáltam visszaaludni, de az az átkozott ketyere csak nem akart elhallgatni. Káromkodva megfordultam és lekaptam a telefont az ágy melletti éjjeliszekrényről. Majdnem sikerült levernem a lámpát, de nem érdekelt. Korán volt és nem szerettem korán felkelni.

Még csukott szemmel vettem fel a telefont.

-         Mi az? – förmedtem rá a vonal másik végén lévő emberre.

-         Apám – azonnal felpattantak a szemeim a fiam hangja hallatán – Mi híred van?

Máris éberen figyeltem. Felültem az ágyban és erősen megmarkoltam a telefont.

-         Semmi érdemleges. Azonban lenne egy kérdésem hozzád, ami nagyban segíthet nekünk.

-         Mit akarsz tudni?

Dalma is ébredezni kezdett a hangomra. Mocorgott és forgolódott. Gyönyörű volt, mint mindig. De végül újra a beszélgetésre koncentráltam.

-         Tudod hol vannak jelenleg a Rejtőzködők? – Dastan lényegre törő volt, mint mindig, azonban a kérdése meglepett.

-         Nem. Fogalmam sincs. De miért akarod tudni?

-         Ki tudod deríteni?

-         Talán. De még nem válaszoltál, fiam – a hangom apai érdeklődésből királyi hangszínné vált. Dastan azonnal megérezte a változást.

-         Algernonnak kell, hogy meggyőzze az egyik kívülállót, hogy álljon át hozzánk. Zsarolják és segíteni akarunk nekik. Apám, ez NAGYON fontos.

Dastanon érződött, hogy ez a dolog nagyon fontos. Életbevágóan.

-         Rendben. Megteszek minden tőlem telhetőt – témát váltottam – Megérkezett már a csapat?

-         Még nem.

-         Értem. Milyen most ott a helyzet?

-         Egyenlőre nem történt semmi, de hamarosan harc lesz.

-         Akkor sok sikert fiam. Nyernetek kell.

-         Tudom.

-         Hívlak, ha van valami.

-         Rendben.

Letettem a telefont. Ránéztem Dalmára, aki nem ébredt fel a beszélgetésre, bár úgy gondoltam nem sok kell hozzá, hogy mégis felébredjen édes álmából. Ezért felkeltem, magamra kaptam egy köntöst és a titkos ajtón keresztül kimentem a trónterembe. A telefonomban volt egy szám, ami Balthazar, a Rejtőzködők vezetőjének mobilszáma volt. Ez volt az egyetlen szám, amivel kapcsolatba lehetett lépni a férfival és a követőivel. Azonban ha a férfinak nem volt kedve felvenni, nem tette meg. Nem voltam biztos benne, hogy fogadja a hívásom, hisz sosem próbáltam meg ezen a számon kapcsolatba lépni Balthazarral.

Leültem a trónomra és tárcsáztam.

Éppen hogy letettem a telefont, az újra csörögni kezdett. Felvettem.

-         Igen?

-         Dastan, Declan vagyok. Pár perc múlva megérkezünk Marosvásárhelyre. Sajnálom, hogy eddig tartott, mire ideértünk, de a telihold lelassított minket.

-         Értem. Semmi gond. Szeretném, ha miután megérkeztetek az állatkert melletti erdőbe jönnétek.

-         Rendben.

-         És hozzatok magatokkal ásókat is.

-         Ásót?

-         Igen, a takarításhoz.

-         Rendben van.

Declan nem értette miért, de nem kérdezett többet. Nem vesztegette az időt.

Letettem a telefont és elindultam vissza a többiekhez. Megláttam az égő testeket. Marek mellettük állt, Maya nem messze Marektől és Nataliek pár lépéssel mögöttük. Mindannyian a testeket nézték. Nem szóltam semmit, mert nem akartam megemlíteni Declanék érkezését Marek előtt. Nem bíztam a férfiban. A testeket viszont el fogjuk temetni, és amikor a többiek megérkeznek, akkor Marek már nem tehet semmit.

-         Nekünk mos indulnunk kell – szólalt meg Marek. Felénk fordult. Határozott volt a hangja, mintha mindenkit – de főleg Mayát és Algernont – akarja meggyőzni.

Maya felkapta a fejét, mintha kábulatából ébredt volna. Bólintott.

-         Igen. Valóban. Menjünk – azzal el is indult meg sem várva a férfit, de Algernon elkapta a karját.

-         Várj még.

-         Nem lehet.

Ekkor szólalt meg újra a mobilom. Megnéztem a kijelzőn a számot. Ez gyors volt, bár ha apámról van szó, számára semmi sem volt lehetetlen.

-         Algernon! Apám az.

Maya és Algernon is azonnal megmerevedett. Maya próbálta elrejteni a reakcióját, de már mindegy volt. Mindketten arra vártak, hogy megtudják a híreket. Megnyomtam a gombot és fogadtam a hívást.

-         Apám.

-         Dastan. Tudom hol vannak.

Megkönnyebbülés futott végig rajtam.

-         Köszönöm.

Ledermedtem. Egész testemben remegés futott végig. Az az átkozott remény beitta magát a pórusaimba és most teljesen letaglózott. A szívem heves iramban kezdett el verni. A kezemet ökölbe szorítottam és Dastanra néztem, aki felvette a telefont.

A feszültség majd megölt, csak Algernon keze tartotta bennem a lelket.

Lehetséges, hogy…? Hogy mégis van remény?

Dastan egy pillanattal később miután felvette a telefont, már le is tette. Az arcán a győzelem és a remény félreismerhetetlen jelei voltak felfedezhetők. A megkönnyebbülés hulláma öntötte el az egész testemet. Majdnem összebicsaklott alattam a lábam.

A többiek értetlenül néztek ránk. Még Marek is. Dastan csak bólintással jelezte a hírt és Algernon izmai is ellazultak. Végül elengedte a kezem és odasietett Dastanhoz. Pár pillanatig vitatkoztak majd Dastan odament Annabellhez és félrevonta. Most már én sem értettem mi történik.

Algernon visszajött hozzám, de nem szólt semmit.

-         Hol van? – súgtam oda neki.

-         Majd megtudod, ha itt az ideje.

Elöntött a méreg.

-         Mégis, hogy képzeled?! – kezdtem el. Nagyon pipa voltam.

-         Ha megöltük Meddoxot együtt megkeressük, akkor majd elmondom hol találod meg a húgodat.

-         Na, azt várhatod!

Senki sem mozdult, de minden szem ránk szegeződött, azonban ez engem nem érdekelt. Mit képzel magáról Algernon? Ez egyszerűen… Alig találtam a szavakat, annyira dühös voltam.

Azonban nem csak mi veszekedtünk. Láthatóan Dastan és Annabell is vitatkoztak, de nem tudtam odafigyelni, hogy min. Végül így tűnt Dastannak sikerült meggyőznie a lányt, mert az dacos, de megadó testtartást vett fel. Még pár szót váltottak, majd Annabell távozott. Nem bántam ugyan, hogy itt hagyott minket, de csodálkoztam.

Mégis, mi a fene folyik itt?

Algernon nem tűnt meglepettnek, de a többiek igen. Bár Marek inkább közömbös volt. Vagy csak úgy tett.

Azonban minden dühöm eltűnt egy pillanat alatt, amikor meghallottam egy gally reccsenését mögöttem. A szívem nagyot dobbant. Éreztem a zsigereimben, hogy ki lesz az. Mindenki meghallotta a hangot és mindannyian feszülten vártuk, hogy ki lesz az. Marek előkapta a fegyvereit, Algernon és a többiek is így tettek. Csak én nem.

Sajnos igazam lett. A legnagyobb rémálmom lépett ki a fák közül.

Meddox.