2012. március 22., csütörtök

Vérfarkasok éjszakája sorozat - Üvöltő Fájdalom - Epilógus

Hát itt a vége foss el véle. Ez a nap is elérkezett. Végre sikerült befejeznem ezt a könyvet is. Annyira örülök, ugyanakkor kicsit szomorú is. Köszönöm, hogy elolvastátok és remélem tetszett nektek.
Jó olvasást :)
.

Epilógus


A hajnal fénye besütött az ablakon. Mikor a fény az arcomra vetült, beletemettem az arcom a pokrócokba. Nem akartam még felkelni. Olyan jó volt feküdni. Meleg vett körül. Már nem tudtam mióta nem aludtam ilyen mélyen és pihentetően. Nem szerettem volna, ha véget érne.
Ám amikor meg akartam fordulni, nem sikerült. Nem értettem a dolgot, ezért kelletlenül, de kinyitottam a szemem. Egy izmos kéz fogta át a hasam és most már felismertem, hogy valaki hátulról ölel. Egy pillanatra megijedtem, de aztán felismertem Algernon szagát. Az ösztönös menekülést legyőzve újra ellazultam a férfi ölelésében. Olyan megnyugtató volt, ahogy Algernon mögöttem alszik és halkan szuszog. Elmosolyodtam, és szembefordultam vele. Nem volt könnyű, de sikerült. Az arcomat a mellkasához fúrtam és átöleltem. Algernon nem ébredt fel, én pedig visszaaludtam.
Pár órával később egy kéz lágy és gyengéd simogatására ébredtem. A kéz az arcomtól egészen a derekamig, majd vissza, simogatott. Felsóhajtottam, majd kinyitottam a szemem. A tekintetem a már jól ismert borostyán szempárral találkozott.
Algernon keze még ekkor sem állt meg és folytatta tovább az útját a testemen. Mocorogni kezdtem és ettől sajogni kezdtek az izmaim. Olyan helyeken is éreztem őket, melyekről ezelőtt nem is képzeltem, hogy fájhatnak.
– Jó reggelt.
– Neked is.
Viszonoztam a férfi mosolyát. Kezemet a mellkasára tettem és köröket rajzoltam Algernon bőrére. Ez volt életem legcsodálatosabb reggele. Olyan nyugodt volt minden, meghitt és biztonságos. A szívem hevesebben dobogott a mellkasomban a férfi egyetlen pillantásától, érintésétől.
Csalódottan vettem észre, hogy Algernon elvette a kezét, de a következő pillanatban felkönyökölt és csókot lehet az ajkamra. Ismét elmosolyodtam, és amikor el akart távolodni tőlem a nyakánál fogva visszahúztam és megcsókoltam. Beletúrtam a hajába és úgy kapaszkodtam bele, mintha az életem múlna rajta. Iránta táplált érzéseim már nem tagadhattam, hisz olyan gyengéd és odaadó volt velem, hogy ha eddig nem szerettem volna bele, hát a szeretkezés után már biztosan ellopta volna a szívem.
Akartam őt, ezt nem tagadhattam le. Még magam előtt sem. Nem hittem, hogy kiérdemeltem volna ezt a férfit, de ha már a sors valamilyen szeszély által nekem adta, hát elfogadom.
– Biztosan engem akarsz? Hisz bárkit megkaphatnál. Jobbat, mint én.
Algernon elhúzódott, miután ezek a szavak elhagyták a szám. A szemembe nézett.
– Sosem találhatnék jobbat. Te teszel teljessé. Nélküled senki vagyok.
Szavai, a tekintete beleégett a lelkembe. Az elrejtett sebeket lassan, akaratomon kívül gyógyítani kezdte. Végre elhittem, hogy én is érek valamit. Hogy az élet még számomra is tartogathat valamit. Valami jót.
– Akkor készülj fel, mert többet nem eresztelek el.
Algernon olyan mosolyt villantott rám, amitől elállt a lélegzetem. Lénye betöltötte a lelkem. Befoltozott. Maya, a sebzett, többé már nem létezett. Ez a férfi megváltoztatott. Reményt és hitet adott.
Nem tudtam képes leszek-e meghálálni neki ezt a sok jót, de az biztos, hogy meg fogom próbálni.




Maya nevetve menekült előlem. Az erdőben futottunk, én pedig, mint prédájára leső ragadozó vetettem magam utána. Egyszerűen lenyűgözött Maya lénye és szépsége. Egésszé tett és megváltoztatott. Az ő és húgom segítségével sikerült túltennem magam testvéreim halálán és újra az életre koncentrálni. Megmutatták, hogy az nem igazi élet, ha egy álarc mögé rejtem igazi valóm, és mindent egyedül próbálok megoldani.
Maya lépéselőnyben volt. Jó pár méterrel előttem járt. Ahogy futottam utána majdnem ráléptem a magáról ledobált ruháira. Felmordultam, ahogy arra gondoltam, hogy Maya leveti a ruháit.
Több ok is kiváltotta ezt a reakciót. A birtoklási vágy, mert örültem, hogy újra láthatón őt meztelenül, ugyanakkor nem akartam, hogy rajtam kívül bárki más is láthassa őt. Ösztönöm jelezte volna, ha bárki lett volna a közelben, de hát ezt a reakciót nem tudtam kezelni. Minden vérfarkas férfi így reagált volna. Ez ellen nem lehetett küzdeni.
Felgyorsítottam, hogy utolérjem a lányt. Egyre több ruhadarab hevert a földön. Tudtam, hogy Maya át akar változni, ezért én is sebesen vetkőzni kezdtem. Ledobtam magamról minden felesleges göncöt, majd egyet ugorva, a levegőben változtam farkassá. Mancsom puhán ért földet és ebben az alakomban még könnyebben és gyorsabban utol tudtam érni Mayát. Az illatát követve meg is találtam őt.
Nem lassított a tempón. Tisztában volt jelenlétemmel. Nem adta meg könnyen magát, de ez volt a kihívás. Vérem vadul dübörgött az ereimben, az adrenalin szintem az egekbe szökött. Vággyal teli izgalom fogott el, hogy együtt futhattam Mayával. Ez volt életem egyik legjobb élménye. És még nem volt vége.
Sikerült beérnem, már mellette futottam. Minden izmom dolgozott, agyam lázasan kattogott. De csak Mayára tudtam figyelni, minden érzékszervem rá hegyeződött ki. A lány hirtelen éles fordulatot vett én pedig alig tudtam követni a mozdulatát. De nem szakadtam le tőle. Talpam alatt a föld mintha engem akart volna segíteni. Egy kidőlt fa állta utunk, és amikor mindketten átugrottuk Maya elé kerültem. Ha akar simán kikerülhetett volna, de megállt. Közvetlenül előttem.
Most láttam először farkas alakban, így szemügyre vettem gyönyörű fekete bundáját, ami az állától a hasáig szürkés-fehér árnyalatúvá vált. Csokoládé barna szeme – ami olyan kifejező volt – árulkodott csak kilétéről a többi vérfarkas számára. Olyan kecses és ruganyos volt a teste, hogy már a látványra azonnal ébredezni kezdett a vágyam.
Ott álltunk egymással szemben, mindketten büszke farkas alakunkban és csak néztük egymást. Vártuk mit lép a másik.
Ő tette meg az első lépést. Odajött mellém, fejét a nyakamhoz fúrta, majd minden előzmény nélkül megharapott. Persze ez a harapás gyengéd volt, nem szakította át a bőrt. Nem volt benne fenyegetés, de annál több szexuális töltés.
Felmordultam és átváltoztam emberi alakomba. Elkaptam Mayát és a földhöz szegeztem. Szemével rám nézett, majd ő is felvette emberi alakját.
– Elkapott, uram. Mit szándékozik tenni velem?
– Hogy mit? – búgtam a lány fülébe, amitől megborzongott. – Azt kegyed is nagyon jól tudja.
A hátára fordítottam a páromat és a térdemmel szétnyitottam a lábát. Nem láttam félelmet a szemében így folytattam. Szinte azonnal megéreztem vágyának illatát a levegőben. A fogócska mindkettőnk számára olyan volt, mint egy ajzószer.
Most nem volt erőm a finomkodásokhoz. Azonnal akartam Mayát. Éreznem kellett, ahogy öle körbeöleli a péniszem. Elhelyezkedtem Maya nedves bejáratánál. A párzás szinte leküzdhetetlen ösztöne hajtott.
Ránéztem Mayára, aki egy aprót bólintott. Már nem tudtam visszafogni magam. Behatoltam. A szenvedély heve egyre gyorsabb tempóra buzdított, és Maya mielőtt még a csúcsra jutottunk volna fejemet a nyakához húzta.
– Tedd meg.
Tudtam mire értette, és amikor mindketten elértük a csúcsot engedtem, hogy az ösztön elhatalmasodjon rajtam és megjelöljem Mayát.




– Olyan kíváncsi vagyok már, hogy hol éltek. Jaj, mikor érünk már oda?
– Türelem, türelem. Még pár perc – válaszolt Algernon.
Durcásan elhúztam a szám és kinéztem az ablakon. Fél szememmel a mellettünk elsuhanó tájat néztem a másikkal pedig Algernont és Mayát. Az együtt töltött éjszaka határozottan jobb irányba lendítette a kapcsolatukat. Nem bírtam visszafogni mosolyom, amikor Maya nyakán lévő tetoválásra esett, ami egy tavirózsára hasonlított.
Én is szerettem volna egy ilyet. Szerettem volna megtalálni a párom, de remélni sem mertem, hogy ez bekövetkezik. Ugyanakkor örültem nemrég megtalált nővérem boldogságának.
Ám nem volt mindenki olyan vidám a kocsiban, mint ők ketten. Annabell mellettem ült a hátsó ülésen, és némán nézett ki az kocsi ablakán. Nem szólt semmit, csak a tájat pásztázta. Igazán aggódtam miatta. Bár nem rég óta ismertem, mégis… Reméltem, hogy Iainnal ők ketten összejönnek, és bár Annabell az ellenkezőjét állította, az én megérzésem azt súgta, hogy ők ketten tökéletesen összeillenek. De Annabell nem mutatott hajlandóságot a férfi felé.
Talán mégis csak tévedtem.
De nem tehettem semmit. Így hát egyelőre félretettem az ügyet. Reméltem, hogy később még tehetek valamit, de ebben a pillanatban semmit.
Lehunytam a szemem és magam elé képzeltem a kastélyt és a falut, ahol ezután én is lakni fogok. Annyira izgatott voltam. Alig vártam már, hogy találkozhassak más vérfarkasokkal is a Rejtőzködőkön kívül.
Az autó lassulni kezdett, én pedig kinyitottam a szemem. A lélegzetem is elállt a monumentális kastély láttán. Kőfalai olyan vastagok és hatalmasak voltak. Csak képeken láttam hasonlót. Teljesen le voltam nyűgözve. Tátott szájjal bámultam ki az ablakon, amíg Algernon ki nem nyitotta nekem az ajtót, hogy szálljak ki.
Algernon egyből megindult az épület felé és intett, hogy mi is kövessük. Dobogó szívvel, óvatosan lépkedtem a kastély felé, mely a vérfarkasok királyának adott otthont.
Ő vajon, hogy néz ki? Milyen a természete?
Ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben, mikor megmásztuk a kapuhoz vezető pár lépcsőt, majd beléptünk. A látvány lenyűgözött. Az oszlopok és a padló is márványból volt. A falakon képek, szőnyegek és más hasonló dolgok függtek. Az egész folyosó hatalmas volt. El sem mertem képzelni milyen lehet a többi szoba, ha már a bejáratnál ilyen látvány fogadja az embert.
Megbotlottam. A falakat és a belső teret szemlélve annyira lekötötte a figyelmem, hogy nem néztem a lábam elé. Szerencsére nem estem el. Tovább követtem a magabiztosan előre haladó Algernont. Én voltam az utolsó. Lemaradtam, úgyhogy gyorsan utánuk szaladtam, hogy beérjem őket. Maya is ide-oda kapkodta a fejét. Látszott az arcán a csodálat.
Algernon egy hatalmas terembe vezetett minket. A falakat festmények és – sejtésem szerint családi – portrék díszítették arany képkeretekkel. A faltól falig érő ablakok előtt vörös függöny foglalat helyet. Lehengerlő volt az összhatás.
Amikor beléptünk odasétáltunk a király elé, majd mind meghajoltunk előtte. Csak addig csodáltam a berendezéseket, míg oda nem értünk.
– Felségem – tette tiszteletét még egyszer Algernon.
A király királynőjével együtt a terem közepén lévő kanapén foglalt helyet. Fia, aki olyannyira hasonlított őfelségére, amint meglátta Algernont odasietett és megölelték egymást.
Miközben ők élvezték a viszontlátás örömét, én az embereket néztem meg tüzetesebben. A királyné gyönyörű arcáról és a király markáns vonásairól a tőlük balra lévő párra néztem. A férfi kopasz volt és első benyomásra félelmetesnek tűnt, de mikor a párjára nézett – aki magán viselte ennek a kapcsolatnak a nyomát – ellágyultak szigorú arcvonásai. Keze a lány derekán pihent. Csodálatos pár voltak. A férfi marcona külseje ellenére mindketten boldognak tűntek. A lány gyönyörű barna haját leengedve hagyta és kedves mosolya beragyogta arcát. Ők is odasiettek Algernonhoz, hogy üdvözöljék.
– És hogy van Elysia? Minden rendben vele, ugye?
– Persze Algernon. Ne aggódj, nincs baja, de azért még pihennie kell. A húgod erős, és egy ikerpárral ajándékozott meg.
Algernon és a király fia megint összeölelkeztek és nevettek. Csak egy pillanatra kalandozott rájuk vissza a tekintetem, mert ez a két mondat felkeltette az érdeklődésemet. Maya is beszállt a beszélgetésbe. Tudtam, hogy nemsokára engem is bemutatnak, ezért míg volt időm a királytól jobbra, a kanapé mellett álló férfira nézni. Eddig nem is vettem őt észre. Őt vettem szemügyre utoljára a teremben.
Barna haja össze-vissza állt, testtartása feszültségről árulkodott, arcáról azonban semmit nem lehetett leolvasni. A tekintetem a szemére vándorolt. A férfi rám nézett, és ahogy belenéztem azokba a sötét, fekete szemekbe, megborzongtam. Olyan volt, mintha nem lenne pupillája, mintha a férfi szeme egy örvény lenne. Teljesen elnyelt, magával ragadott. Olyan érzés volt, mintha villám csapott volna belém. Még a lélegzetem is elakadt.

2 megjegyzés:

  1. :DD Még a végén kiderül,hogy eltaláltam??
    Nagyon jó rész volt.Kár,hogy vége.
    Most még jobban várom a köbetkező könyvet,és a következő részt.. :)
    Főleg ahogy befejezted... :D

    VálaszTörlés
  2. :D örömmel hallom, hogy tetszett :) Igyekszem hamar nekiállni a következőnek.

    VálaszTörlés