Üvöltő éj - Tizenegyedik fejezet

Tizenegyedik fejezet

Mint kiderült a játék lényege, amit Algernon talált ki, az volt hogy mindenki felírt a papírra valamit, amit annak kell megcsinálnia, aki kihúzta. Algernont ismerve olyanokat ír fel, mint csókolózás vagy vetkőzés. Nem vagyok biztos benne, hogyha kihúzom, megakarom tenni azt, ami oda van írva. Nem vagyok az a nagy társasági ember és főleg nem szeretem az ilyen játékokat.

Hamar kiderült az is, hogy üveg segítségével választjuk ki azt, akivel meg kell csinálni a feladatot, vagy aki az „áldozat” lesz. Hadd ne mondjam, hogy egyáltalán nem tetszik a dolog, de nem akartam megbántani Dastant, hisz nekem akart kedveskedni egy együtt töltött nappal, így hát belementem.

Mind írtunk fel feladatokat és beleraktuk őket egy vitrinbe, majd körbeültünk a kanapé előtt, a kör közepére helyeztük az edényt, egy üveggel együtt. Dastan ült mellett és mind a ketten a hátunkkal a kanapénak támaszkodtunk. Másik oldalamon Algernon, mellette Natalie, aki szemben ült velem. Natalie körülbelül olyan magas lehet, mint én és barna, hullámos haja a háta közepéig ért. Női szemmel nézve is gyönyörű, kicsit irigykedtem is rá ezért, de nem engedtem, hogy elhamarkodott következtetést vonjak le vele kapcsolatban.

Dastan mellett Annabell foglalt helyet, aminek nem nagyon örültem, Annabell mellett pedig Sebastian, aki pedig szomszédja Natalienak és szemben ült Dastannal, így alkottunk egy kört. Sebastian kinézetre átlagosnak számít. Barna haj, férfias arcvonások, de egyvalami feltűnt vele kapcsolatban, ami miatt eltért azoktól, akiket eddig láttam. A fekete szeme. Mintha nem is lenne pupillája, mintha egy örvény lenne, amibe ha belenézel, elnyel, méghozzá örökre. Ijesztő és valahogy mégis megnyugtató. Furcsa ellentét.

Izgatott voltam és kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni végül a dolog. Ennyi különböző ember és mégis összeköti őket valami. Valóban itt kéne lennem?

-         Rendben, akkor kezdjük is el. – szólalt meg mellettem Algernon kizökkentve ezzel gondolataimból. – Ki szeretné kezdeni?

Eltelt pár másodperc, de senki sem jelentkezett. Algernon kicsit letörtnek tűnt, de természetesen nem hagyta, hogy ez sokáig befolyásolja jó kedvét.

-         Dastan kezdhetnél te, hisz te vagy a vendéglátó. – döntötte el végül Algernon.

Datsan nyitotta volna a száját, hogy ellenkezzen, de a barátja arcát meglátva felsóhajtott és húzott egy kártyát a vitrinből.

-         Olvasd fel hangosan. – mondta Natalie izgatottan.

Nem volt egyedül én is nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen feladatot kell megcsinálni Dastannak és főleg arra, hogy kivel.

-         Üvölts fennhangon annak a nevét, akit kipörgetsz, hogy rossz az ágyban. Algernon! Ezt csak te írhattad. – az említett elkezdett nevetni.

-         Sajnálom, de imádom ezt a játékot. Az lenne a legjobb, ha lenne közönségünk is, mert úgy megalázóbb lenne, de így is megteszi. – vigyorgott Algernon.

-         Ezért még megöllek.

-         Bocs, ez csak egy játék, nem kell mellre szívni. De ne aggódj, szerintem én is leszek még pácban.

-         Meghiszem azt.

Majd Dastan az üvegért nyúlt és pörgetett. A szívem hevesebben kezdett el dobogni. Alig bírtam kivárni, hogy mi történik és ki lesz az, aki Dastan „áldozata” lesz és „megszégyenül” vele együtt. Természetesen ez csak egy játék és valószínűleg semmi nem lesz igaz belőle, de mégis…

Az üveg egyre lassabban pörgött, míg nem megállt Sebastian felé fordulva. Mindannyian meglepődtünk és szemeinket az üvegről a két fiúra helyeztük. Egy emberként kezdtünk el kuncogni rajtuk és a két említett ennek nem örült. Gyilkos pillantásokat vetettek ránk, mire nem bírtuk ki és hangosan is felnevettünk.

-         Gyerünk Dastan! Menj csak az ablakhoz! Azon is ki kell kiabálnod.

Dastan morogva, de egy szó nélkül odament, jóformán letépte a függönyt, mikor elhúzta, majd kinyitotta az ablakot. Nagy levegőt vett és:

-         Sebastian mérhetetlenül rossz az ágyban! – üvöltötte.

Hirtelen néma csönd lett és csak néztük Dastant, majd Sebastianra emeltük tekintetünk, aki elpirult, mi meg ismét elkezdtük nevetni. Nem tehettünk róla, ez a jelenet olyan komikus. Alig jutottunk lélegzethez, mikor egy hangot hallottunk a hátunk mögül:

-         Nem is tudtam Dastan, hogy ilyen közeli ismeretségbe kerültél egy férfival.

Meglepetten fordultunk hátra és vettük észre Dalmát, Dastan édesanyját. Mosolygott és látszott rajta, alig bírja ki, hogy el ne nevesse magát. Ismét mosolyra húzódott a szánk és addig röhögtünk, amíg már fájt a hasam és az arcom. Dastan duzzogó arccal visszaült a helyére.

-         Ilyen ismeretségem szerencsére nincs a férfiak terén, anyám. 

Dalma továbbra is kuncogott.

-         Hát persze, hogy nem. Csak meg akartam nézni, minden rendben van e, de már itt sem vagyok.

Mire Dalma elment már mi is lenyugodtunk.

-         Oké. Akkor most Sebastian jön.

Az említett egykedvűen belenyúlt az edénybe és kihúzott egy papírt.

-         Fogd meg az illető fenekét. Ezt nem hiszem el, Algernon!!!!

-         Jól van na. Ezt én akartam volna kihúzni és valamelyik szép hölgyet pörgetni.

-          Álmaidban. – szólt hozzá Annabell.

Sebatian megpörgette az üveget. Jajj, remélem nem én leszek az. Kérlek, kérlek, kér… Az üveg Algernonra mutatva állt meg.

-         Ne! – kiáltott fel egyszerre Sebastian és Dastan.

Megkönnyebbülésemben, majdnem felsóhajtottam. Észre sem vettem, hogy Dastan is ideges volt, hirtelen kiengedett a vállából a feszültség. Érdekes. 

-         Muszáj…?

-         Igen! – válaszolt Dastan, mielőtt Sebastian befejezhette volna.

Bastian felsóhajtott és megindult Algernon felé, aki vigyorogva felállt a földről. Csak ő lehet ilyen hülye, hogy még ezt is élvezze. Végül a két fiú egymással szemben állt farkasszemet nézve. Sebastian felemelte a kezét és jól belemarkolt Algernon fenekébe, aki, hogy még jobban húzza Bastiant, fel is nyögött. Forgattam a szeme és láttam, nem vagyok egyedül, aki így érez. Algernon mindenből viccet csinál.

Végül a két fiú sietősen elvált egymástól és visszaültek a helyükre.

-         Te jössz Algernon. Húzz! – biztatta Natalie.

Algernon, hogy tovább csigázzon minket szép lassan húzta ki a cetlit. Már mind nagyon kíváncsiak voltunk, vajon mi lehet oda írva és ki írta azt.

-         Csók. Igen!!!

Dastan a kezébe tette az arcát és rázta a fejét és a lelkesedésem nekem is lankadt. Valahogy nem tetszik ez nekem. Eddig a megérzéseim nem hagytak cserben, de most az egyszer remélem, hogy nem lesz igazam.

Algernon szó és időhúzás nélkül pörgetett. Az üveg csak pörgött és pörgött, végül megállt, rajtam. Elkerekedett a szemem és tudtam, ennek nem lesz jó vége. Dastan legutóbb, mikor Algernon csak bókolt nekem, majdnem neki ugrott a legjobb barátjának. De egy csók… És különben is, Algernon igen jóképű, de nem az esetem.

Ránéztem először Algernonra, majd Dastanra. Dastan arcára nézve nem lettem nyugodtabb. Ideges volt és látszott rajta, nem fogja engedni a csókot. Talán jobb is.

Már majdnem megkönnyebbültem, hogy megúszom, mikor Algernon kezét éreztem az államon. Maga felé fordított és mielőtt ellenkezhettem volna az ajka már az enyémen volt. Teljesen ledermedtem. Csak egy gyors szájra puszinak nevezném, de meg kell hagyni nem volt rossz, bár nem érhet fel Dastan csókjával.

Dastan felpattant, hogy ráugorjon Algernonra, ő pedig felemelte a kezét, mutatva, nincsenek rossz szándékai. Mielőtt elharapódzott volna a helyzet Natalie közbeszólt.

-         Elysia következik. Nyugalom fiúk. Ez csak egy játék, emlékeztek?

Ezután már nem is nagyon tudtam figyelni a játékra. Már csak néha, néha kerültem sorra, szerencsére. A légkörben érezhető volt a feszültség, ami elég kellemetlen volt. Tudtam, hogy ez még nem lezárt ügy. Előre is félek tőle.